Öröm

Saját múltbeli örömömnek messzesége egybefolyt a vágyódásnak és a veszteségnek egyetlen gyötrelmes érzésével. Hirtelen átéltem, mit jelent ennek az élménynek az elvesztése… úgy éreztem magam, mint az eszméletlenségből éledező ember. De a veszteség fájdalma megszűnt, s ugyanabban a pillanatban világosság öntött el, s először kimondhattam: “Itt van.” Egyszerre tudtam (magamra eszmélve), hogy vágyódásom legfőbb, s mindennél fontosabb célja az, hogy örömöm újra az enyém lehessen.
- C. S. Lewis