Húszmillió dolláros kacsamáj: Oscillococconium

2009. február 26. - Dr. Dabóczi Kálmán 

A gyógyszertan alapvető tézise, hogy az adag és a hatás egyenes (és nem fordított) arányú összefüggésben van. Az természetesen lehetséges, hogy a nagyobb adagok újabb – esetleg minőségileg más – hatásokat is okozzanak, de az nem, hogy a hatás a dózis csökkenésével erősödjön.

Példaként nézzük meg az arzén esetét, hiszen ezt is használja a homeopátia. Ha tömény arzént veszünk be, az halálos, ebben még a homeopaták is egyetértenek (szerencsére). A homeopátia alapelve szerint a potenciált arzénnak még erősebb méregnek kellene lennie, sőt az arzénmérgezést is lehetne annak dinamizált változatával orvosolni (”kutyaharapást szőrével” – ahogy a homeopaták a hasonlóság elvét hivatkozzák).

Mérget vennének erre, hogy ez valóban így működik?

Vagy szegény arzénnak kell eldöntenie, hogy dinamizált változatában éppen a gyógyító vagy a mérgező “énjét” kell szolgálatba állítania? Ezen még gálánsan át is léphetünk, ám még komolyabb kételyeket ébreszt, hogy a homeopátia egyformán méri a különböző kiinduló szerek dózisát – legyen szó növényről, emberi váladékról, a rühösség bőraffekciójáról, vagy vegyszerekről –, bár a gyógyulni vágyókat (sokszor jogosan) nem izgatja a kémia és gyógyszerészet alapja. Ám erre is előállnak a kreatív válasszal, hiszen – legalábbis a homeopaták egy része szerint – nem is az anyag hat, így mindegy mennyiből indulunk ki, a “bioinformáció” számít.

Hogy ez pusztán egy természettudományos elvekkel homlokegyenest ellentmondó hipotézis? A felett néma csend honol.

Állítólag mindig az egyedi kezelés és diagnózis a lényeg, hiszen a homeopátia szigorúan individuálterpáia. Mégis minden reklámból folyik, hogy nátha ellen egy adott – kacsamájból készült – szer, az Oscillococconium adandó, s ehhez még a homeopata szakembert sem kell megkérdezni, próbáljuk ki bátran a szomszédunk ajánlására is akár! Vagyis mégsem kell a homeopata szakemberrel való személyes kapcsolat, a teljes személyiségtérkép, a hagyományos orvoslásból hiányolt empátia, ha a készítmények piaci részesedésének növeléséről van szó?

A hasonszenvi (homeopata) orvosok állítják, hogy a készítmények – egy része – csak egyes embertípusokra hatnak, ám azt nem tudják objektíven megadni, hogy mitől tartozik valaki egyik, vagy másik csoportba. Mivel ennek eldöntése kizárólag a homeopata egyéni mérlegelésen múlik, így az alkati szerek alkalmazása teljesen szubjektívvé válik.


Sokan az állatokon végzett – állítólag pozitív – kísérleteket tartják perdöntőnek. Felmerül azonban a laikus kérdés: állatoknak hogyan készítik el a részletes személyiség térképét, hogy ne csak a tünetekből ítéljenek (mint a hagyományos orvoslás), hanem a teljes embert – illetve teljes állatot lássák? Netán az állatoknak is van “szellemi harmóniája”, ami a betegség révén megbomlik? Az állatot is “egyben” gyógyítják, “gestig” (szellemi) síkon, vagy ott valamilyen hatóanyag hat és nem az “életre hívott életerő”?

Ugyancsak érvként hozzák fel a kisgyerekeknél, csecsemőknél elért sikereket. És itt hogyan szerez információt a homeopata az újszülött személyiségéről? Pusztán a szülő elbeszélése alapján? És mi történik, ha az elbeszélés nem teljes (ami egyébként elméletileg sem érhető el), esetleg fontos dolgot kihagy, vagy valótlan információt közöl? Akkor is gyógyít a szer?

Mi a garancia arra, hogy ilyen tévedés esetén nem lesznek mellékhatások, nemkívánatos következmények? Vállal-e garanciát a homeopata, ha téved? Hagyományos orvos tévedés, rossz diagnózis esetén a diplomáját is elveszítheti. Ha a homeopátiás szerek az ígéretek szerint “tartós és maradandó” gyógyulást eredményeznek, akkor miért lesznek újra náthásak és kell újabb szereket vásárolni? Mi rontja meg minduntalan a harmóniát?

Ellentmondás figyelhető meg a hatóanyag szerepével kapcsolatban is. Bár a klasszikus homeopátia alapelveivel ellenkezik, mégis sokan vallják, hogy mégis a hatóanyag hat. Ez az érvelés CH 23 potencia felett már végképp nem állja meg a helyét, de már az alatt is elgondolkodtató, hogy bizonyos szerek (amelyeket az orvostudomány konvencionális ága is használ) minimális hatékony dózisaként ismert mennyiségénél lényegesen kevesebb hatóanyagot tartalmaznak a homeopátiás készítmények.

Mások azzal érvelnek, hogy csak a kiindulási anyag bioinformációja számít. Nézzük kicsit alaposabban az érvelés logikáját, de a gyógyszerképet kialakításától induljunk el! Nem dinamizált formában beadnak különböző anyagokat embereknek, aminek a kiváltott tüneteit feljegyezik. Azt mondják, hogy amilyet kivált nagy mennyiségben, olyan betegséget képes orvosolni dinamizált változatában.

Ha az eredeti anyag kellett a tünetek kiváltásához, akkor a gyógyításhoz miért nem kell?

Ha nem egy tiszta szerrel (pl. kén) dolgoznak, hanem összetett anyaggal (pl. egy egész, beledarált pók), akkor mely összetevőjének információja lesz mértékadó?

A kiinduló anyagok veszélyes hatása (pl. mérgek esetén, mint az arzénnál) hol tűnik el? Vagy azt az információt már nem adja át a dinamizálás során?

A “világméretű” népszerűséggel kapcsolatban is érdemes megjegyezni, hogy a homeopátiás szerek piacát világviszonylatban kb. évi 1 milliárd eurós nagyságra becsülik, ami majdnem 260 milliárd forintot tesz ki. Ez a teljes gyógyszerforgalom kevesebb, mint 0,5 %-a, s ráadásul ennek 70%-a Európára, s azon belül is Németországra és Franciaországra összpontosul. A relatíve kis részesedés azonban sokkal kecsegtetőbb profithányadot takar, ugyanis – amint azt a Sulinet portál biológia rovata alatt is olvashatjuk – “Egy gyakran használt homeopátiás gyógyszer, az Oscillococcinum kacsamájból készül, C200 hígításból. Forgalma az USA-ban évente 20 millió dollárnyi. A hígítás akkora, hogy elegendő minden évben csak egyetlen kacsát leölni, hogy ellássa a teljes Egyesült Államokat, ez az állat tehát a húszmillió dollárt érő kacsa.”

Látható, hogy nagyon gyenge alapokon áll a homeopátia – olyan magától értetődőnek tűnő, gyors gyógyulást és mellékhatás-mentességet ígérő – elmélete, különösen, ha a mai világ hagyományos orvoslásának kegyetlen módszereivel állítják szembe. Az pedig csupán a sors fura fintora, hogy ami ellen Hahnemann 200 éve fellázadt (pl. az érvágás, köpölyözés), azt ma a természetgyógyászati kézikönyvekben, mint az “alternatív medicina levezető eljárásait” alig pár oldal választja el az ezek elkerülésére kifejlesztett homeopátia ismertetésétől.

forrás:
Dr. Dabóczi Kálmán: Hihetünk-e a dinamizált életerőben?

homeopátia, homeopátiás szerek, Oscillococconium, alkati szerek,

Vélemények

Írd meg a véleményed!