Mi hat a homeopátiás szerekben?

Természetes hatóanyag? Vagy a „dinamizált életerő”?

Vizsgáljuk most meg – feltételezve, de nem elfogadva a potenciálás elméletét –, hogy mi hat a homeopátiás szerekben?

Elvileg az alábbi lehetőségek jöhetnek szóba:

1. az eredeti hatóanyag;
2. a placebo-hatás;
3. az eredeti hatóanyag által kiváltott, de tudományosan még nem kimutatható energia;
4. a szellemvilágban keresendő erők.

A mai szakkönyvekben ez áll: „Hahnemann számára világos volt, hogy nem a szer anyaga, hanem az anyagban rejlő dinamikus erő felelős a gyógyhatásért, amely csak potenciálással fejleszthető ki… A higítás és rázás kombinációjával … hívható életre ez a dinamikus erő. A potenciáláskor, vagy másképpen dinamizáláskor az anyag tömege csökken és az erő növekszik.”

Mindezt a XXI. század felvilágosult Európájában hivatalos kézikönyv írja le, amit a könyvesboltban az Orvostudomány polcról vettem le!

Vagyis a homeopaták az (1)-es és (2)-es lehetőséget kizárják, és több-kevesebb következetességgel a (3)-as és (4)-es megoldás között hezitálnak.

Ezt az őrlődést egyértelműen feloldja a sokat idézett Bóna László könyv, ugyanis „Hahnemann elutasít mindenféle olyan logikát, amely a homeopátiás szerek hatásmechanizmusának magyarázatába mégiscsak valamilyen anyagi hatóerő létét próbálja visszacsempészni. Tagadja annak a gondolkodásnak a helyességét, hogy úgy magyarázzuk, hogy mégiscsak anyagból anyagba átvitt atomok, molekulák közötti kapcsolatokon múlik a gyógyulás folyamata.”

Ez egyenes beszéd, ám egyben logikusan következik belőle, hogy az esetleges „gyógyító hatás” okait így a szellemvilág felé kell tovább keresnünk.

Azt, hogy az eredeti hatóanyagnak nincs köze a várt hatáshoz, Vithoulkas doktor is elismeri, mikor így fogalmaz: „a homeopaták nem ’anyagi’ gyógyszerekkel, hanem ’energia’ gyógyszerekkel dolgoznak.”

Mindezek fényében kissé zavartan olvastam a homeopátiás szerek tájékoztatójában, hogy „a golyókat szopogassa el, mert a hatóanyag a száj nyálkahártyájáról jut be legkönnyebben a szervezetbe. A szétrágás, lenyelés csökkenti a hatásosságot.” Bevallom, itt már nem tudtam magamon uralkodni, és elképzeltem, amint a „dinamizált bioinformációt” véletlenül kettérágom, s ezzel megfosztom magam a gyógyulás lehetőségétől.

S valóban, ezen a ponton már jelentős agymosásra van szüksége a józanul gondolkodó embernek, hogy a „tudomány védőszárnya” alatt megtűrje ezeket az egymásnak is ellenmondó elveket.

Mindezt tetézi, hogy állításuk szerint „a homeopátiás szerektől nem lehet gyógyszermérgezést kapni. Ha tehát valakinek a gyermeke egy óvatlan pillanatban az egész üveget megeszi, akkor se kell rohanni kimosatni a gyomrát, mert az egyszeri 100 golyó hatása nem erősebb, mint az egyszeri 3-é. Itt nem érvényes a mennyiségi elv.”

Ezek után már meg sem lepett, mikor azt olvastam, hogy az egyik első hazai hasonszenvi orvos, Bakody József Hahnemannhoz hasonlóan magán próbálta ki a gyógyszereit, hogy újabb gyógyszerképeket írhasson le, ám kísérleteibe belehalt. Ennél ironikusabb anti-reklámot a homeopátiás készítmények „ártalmatlanságáról” elképzelni sem lehet.

forrás:
Dr. Dabóczi Kálmán: Hihetünk-e a dinamizált életerőben?

homeopátiás szerek, gyógyhatás, hatóanyag, dinamikus erő, energia gyógyszer, dinamizált életerő