Válunk. Mit mondjak a gyerekeknek?

A szülők szakítását valószínűleg senki nem tudja kisebb - nagyobb károsodás nélkül átvészelni, én legalábbis még nem találkoztam olyan emberrel, akinek az életében a szülők válása ne okozott volna törést.

Képzeld magad a gyerekeid helyzetébe: az ő szemszögükből mit jelent ez a válás? Szélsőséges családi poklok kivételével a gyerek mindkét szülőt szereti, tehát számára mindketten szeretnivaló emberek vagytok (és ez így is van rendjén). Neki nem magyarázat, hogy már nem szeretitek egymást, hogy jóvátehetetlen sérelmeket szenvedtetek el egymástól, vagy, hogy csak most találtátok meg az “igazit”.

Mit mondjunk és mit ne? Ki mondja el? És hogyan?

A gyerek nem tud, és nem is akar belegondolni abba, hogy milyen nehéz egymással kijönnötök. Azt fogja látni, hogy valami fontosabb (tehát jobb, szerethetőbb, érdekesebb számotokra), mint ő, különben együtt maradnátok. A kisgyerek, sőt még a serdülő is magában keresi a hibát, a gyerek saját önértékelése zuhan egy nagyot, amikor borul a megszokott családi rend, mág akkor is, ha sok volt benne a veszekedés.

Ő nem titeket próbál megérteni. Számára az elsődleges üzenet: “Nem vagyok elég szeretnivaló”. A gyerek kimondatlan kérdései: “Mit tettem? Hogy hozhatom helyre? Mi lesz most velem?” Tovább is van

Elvált apák: találkozások, ígéretek

A válások többsége úgy végződik, hogy a gyerekek az egyik szülőnél maradnak, a másik szülő (többnyire az apa) másik lakásba költözik, és a továbbiakban már csak minden második hétvégén, iskolai szünetekben és ünnepek alkalmával találkozik a gyerekekkel. A gyerekek eleinte félhetnek attól, hogy az apa kiköltözése a közös lakásból azt jelenti, hogy elhagyja őket. Tovább is van

Hogy hat a gyerekre a válás?

Az elmúlt évek során nem egy édesanyával beszéltem, aki – miközben gyermeke gondjai miatt keresett fel – a házasságára panaszkodott. Most, ahogy ezeket a sorokat írom, szinte hallom, amint zavartan, akadozva vagy éppen indulatosan arról beszélnek, hogy házastársuk “nem jön haza idejében”, a “szeretőjével tölti az éjszakákat”, “nem törődik a családjával”… Tovább is van

Nevelés egyedülálló szülőként - Nyöszörgő púpok, hős amazonok

Ne támaszkodj a gyerekeidre!

A gyerekeiket egyedül nevelő apák és anyák közül sajnos túl sokan esnek abba a hibába, hogy elkezdenek a gyerekeiknek élni. Nekik ez jó, mert életüket nemes cél érdekében áldozzák fel, és ettől jobban érzik magukat. A gyerekek viszont mindig megsínylik ezt a szülői magatartást, ezért észre kell vennünk magunkban, és változtatnunk kell rajta. az ilyen szülő azt hiszi, hogy sokat ad, de valójában érzelmileg a gyerekére támaszkodik ahelyett, hogy felnőttként ő nyújtana neki szilárd, biztos alapot és vezetést. Súlyosan akadályozhatod gyerekeid fejlődését, mert odaadó “szereteteddel” megfojtod őket! Mielőtt beleveted magad a gyermekéért élő, neki egyszemélyben mindent megadó tökéletes szülő rémes szerepébe, gondolkozz kicsit józanul, és törekedj először arra, hogy megtaláld a saját lelki egyensúlyodat. A gyerekedet véletlenül sem használd kapaszkodóként, ezt azért hangsúlyozom, mert természetes dolog belecsusszanni ebbe a hibába, és ezzel ronthatod el a leginkább gyermeked életét. Tovább is van

Nevelés egyedülálló szülőként - Alkalmas vagyok?

“A szenvedés: az a tied, amit nem akarsz,
vagy azt akarod, ami nem a tied.”
- Elisabeth Eliot

A jó nevelés szilárd alapokon az életre készíti fel a gyerekeket.

Lehetek-e egyáltalán alkalmas eszköz erre egyedül?

Egyedülálló szülők a legkülönbözőbb egyéni háttérrel lehetünk.

Van, akinek meghalt a szeretett társa. Vannak, akik elváltak. Nem sikerült a legfontosabb kapcsolatuk, és beárnyékolja lelküket a kudarc. Van, aki kapcsolatban él ugyan, de mégis egyedülálló szülő, mert rámarad a gyerekek nevelése. A meg nem szűnő gondok fájdalma is marad, halmozódik. Tovább is van