Válunk. Mit mondjak a gyerekeknek?
február 4, 2009 - Pálhegyi Krisztina · 1 vélemény érkezett
A szülők szakítását valószínűleg senki nem tudja kisebb – nagyobb károsodás nélkül átvészelni, én legalábbis még nem találkoztam olyan emberrel, akinek az életében a szülők válása ne okozott volna törést.
Képzeld magad a gyerekeid helyzetébe: az ő szemszögükből mit jelent ez a válás? Szélsőséges családi poklok kivételével a gyerek mindkét szülőt szereti, tehát számára mindketten szeretnivaló emberek vagytok (és ez így is van rendjén). Neki nem magyarázat, hogy már nem szeretitek egymást, hogy jóvátehetetlen sérelmeket szenvedtetek el egymástól, vagy, hogy csak most találtátok meg az “igazit”.
Mit mondjunk és mit ne? Ki mondja el? És hogyan?
A gyerek nem tud, és nem is akar belegondolni abba, hogy milyen nehéz egymással kijönnötök. Azt fogja látni, hogy valami fontosabb (tehát jobb, szerethetőbb, érdekesebb számotokra), mint ő, különben együtt maradnátok. A kisgyerek, sőt még a serdülő is magában keresi a hibát, a gyerek saját önértékelése zuhan egy nagyot, amikor borul a megszokott családi rend, mág akkor is, ha sok volt benne a veszekedés.
Ő nem titeket próbál megérteni. Számára az elsődleges üzenet: “Nem vagyok elég szeretnivaló”. A gyerek kimondatlan kérdései: “Mit tettem? Hogy hozhatom helyre? Mi lesz most velem?” Tovább is van