Tönkreteheti az életedet?

Olyan ember van melletted, aki - ha javító szándékkal is - pusztít a kritikáival? Ha még igaza is van néhány dologban, annál rosszabb. Tönkreteszi az életedet az, akivel meg akartad osztani? Tőled függ, hogy a mélybe tud-e rántani, vagy sem. Attól függ, hogy vele vagy-e körülzárva, hogy az ő pici edényében úszkálsz-e, hogy ő-e számodra az egész világ, vagy sem. Tovább is van

Szokásos csapdák

51. Zsoltár - Dávid bűnbánó zsoltára, miután elrontotta a dolgot Betsabéval. Dávid is zsákutcába került, körül volt zárva. Körülfogták a sebei (lelki sérülései, amelyeket gyerek kora óta magával cipelt, amik meghatározták az énképét és gyöngévé tették a nőkkel kapcsolatban), a bűnei, és a feddés, amit Istentől kapott (Nátán próféta jól kiosztotta). Akkora fal volt előtte, amit nem tudott megmászni, amin nem tudott lyukat fúrni. Nem volt más ötlete, nem tudott már mit csinálni. És akkor felnézett Istenre. Tovább is van

Erkölcsös nyúl (C. S. Lewis nyomán)

“A tisztességes élet silány dolog ahhoz képest, amire valójában születtünk.”
- C. S. Lewis

Miért van az, hogy az ember annyira szeretné megosztani legbennsőbb és legigazibb meztelen önmagát? Primitív, bűnös önzőség, önszeretet? Vagy az önmegosztás, a közösség, az örökké hajszolt és örökké lehetetlen eggyéválás felé tett kísérlet? Tovább is van

Isten zsebében

…néha nem is tudom, mikor imádkozom, mikor nem, mert hol van a határ az imádkozás, és az Isten ruhaujjába kapaszkodva lebegés között? Kapaszkodom, kapaszkodom, leesem, és akkor derül ki, hogy ott vagyok a zsebében. Akkor meg miért is nekem más biztonság?