Szeretlek, de most hagyj békén!

Beszélgetésünk (a szexhez hasonlóan) a kapcsolatunkról mond valamit, mert érzelmileg kötődünk egymáshoz, és nagyrészt beszélgetés útján kezdeményezzük és tartjuk fenn kapcsolatainkat.
Mondanivalónk csak töredékét teszi ki a szavainkkal kifejezett információnak. A beszélgetés akkor is fontos, ha maga a téma nem is az. Jelzi, hogy egymás életének részei vagyunk, és hogy hogyan viszonyulunk ehhez az összetartozáshoz.

A szavak jelentése által hordozott információ, tehát az, amit mondunk, az üzenet. Amit beszélgetés közben a viszonyulásainkról (egymáshoz, az alkalomhoz, a mondanivalónkhoz) közlünk azzal, ahogy (hangerő, tempó, hanglejtés) beszélünk, az a mögöttes üzenet. Ez utóbbira reagálunk erősebben.

Kommunikációnkat egyetemes és ellentétes emberi szükségletek irányítják:

• Kötődni akarunk másokhoz
• Azt akarjuk, hogy hagyjanak békén minket

Ezen egymással szembenálló szükségletek kielégítésének vágya mindannyiunkat kettős kötésbe kényszerít. Emberársaink egyszerre biztonságunk és fájdalmaink okozói.

• Közel kell kerülnünk egymáshoz, hogy ne legyünk egyedül a világban
• Távolságot kell tartanunk egymástól, hogy megőrizhessük függetlenségünket

Egyéni (függetlenségre törekvő), és társas lények vagyunk egyszerre.

Biztonságérzetet ad a megértés, és fájdalmat okoz, hogy nincs tökéletes megértés.
A különbözőség, egyszeri és megismételhetetlen voltunk támaszt jelent. És fáj, hogy olyanok vagyunk, mint mindenki más a 6-os villamoson. Egy a téglák közt a falban, kis csavar a gépezetben.

Folyamatosan igyekszünk egyensúlyban tartani az összetartozás és a függetlenség iránti igényünket. Az egyes emberek (és az egyes kultúrák) eltérő jelentőséget tulajdonítanak ezeknek az igényeknek, és más-más módon fejezik ki őket. (Individualista illetve kollektivista kultúrák.)

Ahol a függetlenség iránti igény dominál

• Az egyén a fontos: szabadság, önállóság, távolságtartás.
• A beszéd információs tartalma fontos.
• Az információszegény (lényegtelen dolgokról való) beszélgetésre nincs szükség.
• Beszélgetés = a szükséges tudnivalók cseréje.
• Akkor beszélgetnek, ha találnak valamilyen lényeges, megvitatandó beszédtémát.
• Üzleti tárgyalás: a lényegre térnek, nem beszélnek mellé, nem lopják mások idejét.
• Állapítsanak meg egy tisztességes árat, hogy az adásvétel célszerűen lebonyolódhasson.
• Elsősorban a férfiakra jellemző, de nem kizárólag
• Amerikai és az angolszász kultúrák, észak-európai, germán individualista kultúrák sajátja
• Ellenpontként fontos ’kollektivista’ udvariassági szabály: „Légy barátságos!” A beszélgetésben az amerikaiak például kérdésfeltevéssel fejezik ki érdeklődésüket.

Ahol az összetartozás iránti igény dominál

• A közösség a fontos: kapcsolatok, biztonság, meghittség.
• A beszéd mögöttes üzenete nagy jelentőséggel bír.
• A beszélgetés lényege maga a társalgás; akár csevegés is lehet.
• Beszélgetés = kapcsolattartás.
• Hosszasan tudnak egymással „fecsegni”, ami szoros barátságokat eredményez.
• Üzleti tárgyalás: a társalgás az üzleti viszony alapját képező társas kapcsolat kialakításának feltétele.
• Interakciós folyamat fontos: alkudozás.
• A vevő és az eladó kölcsönösen megerősítik egymást abban a hitükben, hogy emberek és nem gépek kerültek kapcsolatba egymással.
• Nőkre jellemzőbb
• Dél- és kelet-európai, ázsiai, afrikai, dél-amerikai kollektivista kultúrák sajátja
• Ellenpontként fontos ’individualista’ udvariassági szabály: „Ne légy tolakodó”. A beszélgetésben (az észak-amerikaiakkal szemben) a legtöbb európai európai nem kérdezősködik sokat; a másikra bízza, mikor és mennyit tár fel.

Az összetartozás és a függetlenség egyidejűleg jelenlévő szükségleteink. Ahhoz, hogy kapcsolatainkban jól érezzük magunkat, mindkét igényünket egyszerre kell kielégítenünk. Ezért érezzük magunkat kettős kötésben.

Amikor kifejezzük összetartozásunkat, veszélyeztetjük függetlenségünket (és másokét is). A távolságtartást kifejező szavaink pedig összetartozás iránti igényünket fenyegetik. Egyik szükséglet kielégítése törvényszerűen sérti a másikat.

E kettős kötés miatt a kommunikációnk soha nem lesz tökéletes, nem talál nyugvópontot. Kénytelenek vagyunk folyamatosan egyensúlyozni a függetlenség és összetartozás, a szabadság és biztonság, a meghittség és távolságtartás között.