Válunk. Mit mondjak a gyerekeknek?

A szülők szakítását valószínűleg senki nem tudja kisebb – nagyobb károsodás nélkül átvészelni, én legalábbis még nem találkoztam olyan emberrel, akinek az életében a szülők válása ne okozott volna törést.

Képzeld magad a gyerekeid helyzetébe: az ő szemszögükből mit jelent ez a válás? Szélsőséges családi poklok kivételével a gyerek mindkét szülőt szereti, tehát számára mindketten szeretnivaló emberek vagytok (és ez így is van rendjén). Neki nem magyarázat, hogy már nem szeretitek egymást, hogy jóvátehetetlen sérelmeket szenvedtetek el egymástól, vagy, hogy csak most találtátok meg az “igazit”.

Mit mondjunk és mit ne? Ki mondja el? És hogyan?

A gyerek nem tud, és nem is akar belegondolni abba, hogy milyen nehéz egymással kijönnötök. Azt fogja látni, hogy valami fontosabb (tehát jobb, szerethetőbb, érdekesebb számotokra), mint ő, különben együtt maradnátok. A kisgyerek, sőt még a serdülő is magában keresi a hibát, a gyerek saját önértékelése zuhan egy nagyot, amikor borul a megszokott családi rend, mág akkor is, ha sok volt benne a veszekedés.

Ő nem titeket próbál megérteni. Számára az elsődleges üzenet: “Nem vagyok elég szeretnivaló”. A gyerek kimondatlan kérdései: “Mit tettem? Hogy hozhatom helyre? Mi lesz most velem?”

A beszélgetésről készült videófelvétel az RTL klub honlapján:
http://www.rtlbulvar.hu/video/42920
Cikk ugyanitt: http://www.rtlhirek.hu/cikk/245108

Sok bajt megelőzhetsz, ha legalább okosan előre megtervezed, mit és hogyan mondj.

1. Feltétlenül tudnia kell, hogy mi történik köztünk?

A gyerek érzi, ha baj van, de nem tudhatja, mi történik pontosan, és hogy mi lesz majd vele. Az ismeretlentől való félelem önmagát táplálja. Minél kevesebbet tud egy gyerek, annál többet képzelődik, annál erősebben szorong.

2. Ki mondja meg?

Természetesen az volna az ideális, ha a két szülő együtt tudná megmondani a gyerekeknek, hogy el fognak válni.

3. Mit mondjunk?

A magyarázat legyen rövid, és egyszerű.
Az olyan részletek, hogy ki mit követett el, és hogy mi a válás oka, NE legyenek részei a magyarázatnak (ne tarts védő-, vagy vádbeszédet)!

Ilyesmit mondj:
Biztosan tudod, hogy mostanában Anyu és Apu nem jönnek ki egymással. Ez már régóta így van, és megpróbáltunk javítani a helyzeten. De sajnos nem sikerült. Hónapokig gondolkoztunk és beszélgettünk a kapcsolatunkról, azután úgy döntöttünk, az lesz a legjobb, ha külön költözünk. A válás a kettőnk együttes döntése, és a kapcsolatunk az oka. Nem te okoztad a válásunkat. Mind a ketten szeretünk téged, és továbbra is szeretni fogunk.

Az ilyen jellegű magyarázat fontos üzeneteket továbbít a gyerekeknek:

• A válás a két felnőtt együttes döntése.
• Egyik fél sem hibáztatja / vádolja a másikat.
• A válást nem a gyerekek okozták.
• A szülők továbbra is szeretik a gyerekeiket, és az életük részei maradnak.

Kevés válófélben lévő pár viseltetik egymás iránt annyi jóindulattal, hogy a gyerekeikkel együtt, sőt egymás hibáztatása nélkül tudjanak a válásról beszélgetni. Pedig a gyerekek érdekében nagyon fontos volna tudatosan így kezelni a helyzetet. Legtöbben azt mondják a gyerekeknek, hogy a másik szülő akar válni. Bizonyára sok és mély sérelem ért volt párod irányából; érthető, ha erősen vágysz arra, hogy a gyerekeidet a saját pártodra állítsd! Dolgozd fel ezt az érzést felnőtt módon, és ne engedd, hogy vezérelje a szavaidat, tetteidet! Még akkor se építsd őt le a gyerekeid szemében, ha megérdemelné. Neki nem sokat ártanál ezzel, de nagy hibát követnél el a gyerekeid lelkiállapota, lelki egészsége ellen!

Mitől függ leginkább, hogy a gyerekek maradandó lelki sérülés nélkül fel tudják-e dolgozni a válást (vagy bármely más, megrázó családi eseményt)?

Attól, ahogy a szülők beszélnek róla, és attól hogy milyen erős és elhúzódó konfliktust jelent ez a szülők számára.

Ha a válási folyamatot azzal vezetjük be, hogy sortüzet lövünk a másikra, hosszantartó háború elé nézünk, amelyből senki nem kerülhet ki nyereséggel, ráadásul a gyerekek rémült lelkiállapotban fogják tölteni az időszakot.

4. Hogy mondjuk el?

Úgy beszéljetek a válásról, hogy a gyerekeitek megértsék!
Segíthet, ha a gyerek valamelyik korábbi megszűnt barátságát hozzuk fel példának:
Emlékszel, amikor a barátoddal megharagudtatok egymásra, és azután már nem akartatok együtt lenni? Ez történt Anyuval és Apuval. Csalódást okoztunk egymásnak, és most már külön szeretnénk élni. Ez nem jelenti azt, hogy téged elhagyunk; csak egymást. Te továbbra is itt fogsz lakni, ugyanabba az óvodába / iskolába fogsz járni, és ugyanúgy játszol majd a barátaiddal, mint eddig. Mind a ketten a szüleid maradunk, és mind a ketten szeretünk téged.

5. Érezzék, hogy szabad a válásról beszélni!

A gyerekek szomorúak lesznek, igazi gyászt élnek át amiatt, hogy ezentúl nem éltek egy családként úgy, mint azelőtt. Tedd világossá a számukra, hogy lehetnek dühösek, vagy szomorúak, és hogy beszélhetnek az érzéseikről. Ha eddig nem tetted, tanítsd meg nekik most, hogyan fejezhetik ki a haragjukat (akár veled szemben is) őszintén, mégis elfogadható módon. Legyél megközelíthető a számukra, tartsd nyitva a kommunikáció csatornáit.