Szeretettel, következetesen

A továbbiakban abban szeretnék segíteni, hogy szeretetteljes és következetes apa, vagy anya lehess.

Ehhez szert kell tenned némi meggyőződésre, elszántságra és leleményességre a határozott, következetes fegyelmezés területén; ugyanakkor a lehető legsokoldalúbb módon meg kellene tanulnod kimutatni a szeretetedet – hogy azt ne csak te érezd, hanem el is jusson gyermekeid szívéhez, és így táplálni tudja a lelküket. Remélem, hogy az itt olvasottak hozzájárulnak majd ahhoz, hogy olyan szülő legyél, aki többet örül a gyerekeinek, mint amennyit bosszankodik miattuk, és aki napról napra, apró lépésenként, boldogságra képes gyerekeket nevel.

Kezdd egy kis önismerettel: erre nagy szükséged lesz, ha elég jó szülő akarsz lenni!

Amelyik téma a legjobban érdekel, abban valószínűleg máris jó vagy! Ezért akár a fegyelmezés, akár az önbizalom építése áll közelebb a szívedhez, tanulmányozd mindkettőt gondosan. Valószínű, hogy azon a téren van nagyobb szükséged az erősödésre, amelyik kevésbé vonzó számodra. Remélem, abban azért egyetértünk, hogy kiegyensúlyozott apa vagy anya akarsz lenni: egyszerre szeretetteljes és következetes.

A fegyelmezés a nevelés legnehezebb és a leginkább próbára tevő része, amellyel ráadásul nap mint nap szembe kell néznünk. A felelősség a tiéd, akár magadra veszed, akár nem. Te vezeted be gyermekedet a világba. Tőled tanulja meg, hogy mely viselkedési módok működnek, és melyek nem. Te készíted fel gyermekedet arra, hogy milyen viselkedési szabályok szerint éljen.

Az egészséges mértékű önfegyelem nem alakul ki azokban a gyerekekben, akiket a szüleik nem fegyelmeztek szeretettel és következetesen. Csak az önfegyelemmel is rendelkező emberek tudnak magukon uralkodni, másokra pedig odafigyelni, és nem fordítva. Önkontroll kell ahhoz, hogy az ember tudjon céljaiért kitartással és becsületes eszközökkel küzdeni… azaz sikeresen élni a többi ember között.

Ha a pároddal együtt tisztázzátok a családotokban érvényesítendő kevés számú, egyszerű, és jól megjegyezhető alapszabályt (pl. „Amit Apa és Anya mond, azt megcsinálom”, és „Amit hisztizve kérek, azt nem kapom meg”), és ezeket következetesen (minden egyes alkalommal, minden körülmények között) alkalmazzátok, számtalan képesség kialakulását és megerősödését segítitek elő a gyermeketekben. Nem is hinnéd, hogy már ezzel is milyen komoly alapot adtok neki a felnőttkori sikereihez!

A gyermeknevelés komoly felelősség és nagy kihívás, de nemcsak az: legalább annyira örömforrás is. Nem kell tökéletesnek lenned hozzá, de igényesnek kell lenned magaddal szemben, no meg irgalmatlanul őszintének, és felnőtt létedre is további fejlődésre késznek. A lényeg: szeresd őt nagyon, de szeresd okosan.

Szeretettel még nem rontottak el egyetlen gyereket sem. Ostobasággal annál többször. Ha nem adod fel, életed legjobb befektetése lesz a gyerekeiddel töltött időd, és a rájuk szánt energiád.

Szánj időt, figyelmet, energiát arra, hogy a gyerekeid lehető legjobb apukája, anyukája lehess!

A jó és a rossz viselkedés szabályai bevésődnek a pici gyerekbe. Az első néhány év az emberi együttélés alapszabályainak elsajátítására alkalmas idő. Minden pici gyereknek tisztában kell lennie azokkal a következményekkel, amelyek a szabályok be nem tartásából származnak, és a jutalmakkal, amelyek a szabályok betartásának eredményei.

Ugye nem ültél fel annak a divatos elképzelésnek, hogy a jó és a rossz mindig csak nézőpont kérdése?

Milyen gyerekeket akarsz nevelni? Legyenek céljaid!

Aki nem megy sehová, az el sem téved… ha gyerekeidnek többet szeretnél átadni a puszta életbentartásnál, akkor azok közé tartozol, akik mennek valahová. Akkor viszont nem mindegy, milyen úton haladsz, mert minden út máshova vezet.

Sétálgass végig az utcán, és nézd meg az embereket: mind aranyos kisbabáknak születtek, tele hatalmas lehetőségekkel. Közülük hány százalékban vannak olyanok, akikhez szeretnéd, ha a gyerekeid felnőtt korukban hasonlítanának?

Ha kevesen, akkor olyasmit kell nyújtanod a gyerekeidnek, amit otthon csak kevesen kapnak meg.

Ha a gyerekeid még kicsik, és tehetséges, az átlag fölé emelkedő, boldog és sikeres embereket szeretnél nevelni belőlük, kezedben a lehetőség! De csak szorgalmas és kitartó munkával fogod elérni a célodat, szembe kell szállnod korunk sok divatos elképzelésével, és tudnod kell, mit csinálsz!

Legyen mire építeni

A kicsi gyerekeknek nemcsak szilárd, de eleinte nagyon egyszerű, egyértelmű, és fekete-fehér alapokra van szükségük ahhoz, hogy legyen honnan elindulniuk, legyen mire felépíteniük az évek során egyre árnyaltabb értékrendjüket, és a nekik megfelelő úton, jó irányba haladjanak.

Határozd meg az irányt, és tarts ki mellette

Az útirányt a kezdetek kezdetén kell meghatároznod. Ötéves korára a gyerek még éretlen ugyan, de már kialakult személyiség. Minden eldőlt, ami lényeges. Tisztázd tehát időben, hogy azok közé tartozol-e, akik szerint van jó és rossz, mert ez a kérdés egyáltalán nem mindegy! És tisztázd azt is, mi az. Később azért majd ebben is segítek egy picit.

Apaként, anyaként legyél igazságos és következetes. Ne engedj a gyerekednek, és ne lazíts a szabályokon! Én is anya vagyok, és mélyen megértem, hogy ez mennyire nehéz. A szülői feladat egyáltalán nem szórakoztató részeihez tartozik. Senki nem szeret „őrmester” lenni, de tartsd magad erősen. Ha következetesen minden nap kitartasz, a kicsiknek sem, de még a tinédzsereidnek sem kell majd szónoklatokat tartanod és dühöngened! (És csak nagyon ritkán fogod úgy érezni, hogy mégis.)

Legyenek világosak a szándékaid

Ha a napnál is világosabb a számukra, hogy amit mondasz, azt úgy is gondolod, elég néhányszor higgadtan és röviden, de a gyerek korának megfelelő szinten világosan elmondanod a szabályokat, és velük együtt be nem tartásuk következményeit!

Működjetek együtt a szülőtársaddal

Mondanom sem kell, hogy pároddal előzőleg egyetértésre kell jutnotok a szabályokat és a következményeket illetően. Ezzel is egymást támogatjátok, ami élet-halál kérdése, amikor csemetéitek a határokat próbálgatván kiássák a csatabárdot!

Ki kell venned a részed a fegyelmezés felelősségéből, ne is próbáld megúszni! Sohase mondd, hogy „Várd csak meg, míg apád hazaér!”, vagy „Lesz itt nemulass, ha anyád megtudja!”

Az adott pillanatban (és lehetőleg azonnal) neked magadnak kell vállalnod a fegyelmezés gondját és kivitelezését, bármilyen jellegű legyen is az! A nevelés akkor a legsikeresebb (és főleg a legkönnyebb) a családban, ha mindkét szülő részt vállal a benne, kifejezi a szeretetét, és következetes a szabályok betartásában.