A saját életére készítsd

Szúnyog mama, bögöly papa

Különösen szörnyű, amikor két különvált szülő egyszerre szívja a gyerek vérét. Két éhes és frusztrált vérszívó falatozik a kicsi gyereken, aki biztonságot és oltalmat vár tőlük, és akinek boldog gyerekkorra és nevelésre van szüksége. Szülői szeretet címén ne a gyerek vérét szívd!

Elég vagy a gyerekednek egyedülálló szülőként?

• Hát nem. Nem lehetsz elég neki. Ne is várd tőle, hogy elégedjen meg veled. Engedd másokhoz is! Pl. a másik szülőhöz akkor is, ha szerinted sok szempontból nincs rá jó hatással. Engedd más családokhoz is. Talpald meg jól (neveld úgy hogy jó döntéseket hozzon), aztán ne féltsd mindenkitől!
• De mégis elég vagy neki. Jelenleg veled kell beérnie, te vagy a szülője. Tiéd a feladat. Ha nem a sebeidet nyalogatod, vagy a saját kalitkádban vergődsz, ha nem rózsaszín felhőket kergetve hajszolod magad a munkádban, akkor elég vagy neki.

Mivel tartoztok egymásnak?

Te, mint szülő, tartozol a gyerekednek. Azzal, hogy szülő lettél, vállaltad, hogy szeretni fogod, és felnőtt koráig gondoskodsz róla és nevelni fogod minden nap, ingyen és bérmentve. De ő mivel tartozik neked? A lelked mélyén mit vársz tőle most, vagy a jövőben?

Keresd meg és gyomláld ki a lelkedből azokat az elképzeléseidet, amelyek alapján viszont szolgáltatást vársz a gyerekeidtől most, vagy amikor majd felnőnek. Ne magadnak neveld! Arra az időre készülj, amikor majd elengeded!

A saját életére készíted föl a gyerekedet időd, energiád, anyagi forrásaid bevetésével, nem azért, hogy legyen, aki betöltse a szükségleteidet, legyen majd kire támaszkodnod, legyen folytatása az életednek… Ezeket felejtsd el, ha nem akarod, hogy gyereked hanyatt-homlok meneküljön tőled, amint képes lesz rá!

Ne hajtsd be rajta, amivel nem ő tartozik.

Engedd, hogy gyereked gyerek legyen! Ne foszd ki a gyerekkorát!

Ezt az elgondolást a legtöbben fordítva értelmezik. A gyereküket “hagyják” játszani, hadd bontakozzanak ki érdeklődésüknek, képességeiknek megfelelően. Okos gondolat, de minden csapból ez folyik értelmes magyarázat nélkül. Rossz értelmezése következtében jóravaló szülők hagyják gyereküket elszürkülni és elbutulni a kreativitás nevében. Nem nevelik, nem ébresztik fel az érdeklődését, nem adnak neki feladatot, nem várják el tőle, hogy idejét és agyának kapacitását maximálisan kihasználva tanuljon, alkosson, sportoljon… hagyják, hogy azt csináljon, amit akar akkor is, ha fogalma sincs, hogy mi mindent akarhatna, mert még kicsi, és nem is ismeri a lehetőségeket. Unatkozik, és a TV előtt köt ki, mert persze igényli, hogy az értelme valamivel le legyen kötve, és a szülő nem veszi a fáradtságot, hogy értelmesen, tartalmasan lekösse. Ugyanakkor rátelepeszik, és érzelmileg agyonnyomja a gyereket a saját felnőtt problémáival, a volt párja elleni áskálódással, anyagi problémái és magányossága okozta szorongásaival. Ez utóbbitól kellene megkímélni a gyerekeket, hogy ne veszítsék el a gyerekkorukat!

A gyerek nem kis felnőtt, és semmiképpen nem az élettársad! Te felelős vagy érte, de ő nem felelős érted! Engedd, hogy gyerek legyen, de ne úgy, hogy azt csinál, amit akar, hanem úgy, hogy neki való tartalommal töltöd meg a gyerekkorát, és neki való problámákkal kell foglalkoznia, a tieidet nem nyomasztod rá!

Töltsd meg tartalommal a gyerekkorát!

Tölts vele időt rendszeresen! Figyelj rá! Nézz a szemébe! Játsszál vele olyasmit, ami építi a kapcsolatotokat, és fejleszti a képességeit! Tanítsd élvezettel, játékosan! Legyél elérhető a számára, hogy megnyílhasson előtted; beszélgess vele, olvass neki arról, ami érdekli! De ne bízd rá a vezetést, hiszen nem ismeri a lehetőségeit! Ébreszd fel az érdeklődését valami iránt, amiben segíteni tudsz neki, hogy a kortársainál kiválóbb legyen! Járj vele úszni, lovagolni, futni, vagy ping-pongozni; vezesd be a betűk, az olvasás és a fantázia, vagy a számok, a logika, a sakk világába! Tanuljatok nyelveket! Tornázzatok, fessetek, gondozzatok állatokat, tanuljatok meg egy hangszeren játszani! Miben tudnád elindítani a kiválóság útján? Mi lehetne közös szenvedélyetek? Add meg neki korán a tudása nyomán átélt sikerélmény lehetőségét, hogy mire iskolás lesz, birtokában legyen az önfegyelem csodálatos képessége, évezze a tudást, szomjazza a már megízlelt sikert!

Azzal, hogy a gyermekedet egyedül neveled, a feladatod, felelősséged nem változott, csak a helyzeted. Ez pedig nem a gyerek problémája, hanem a tiéd. A nevelés célja (az önálló, minőségi és tartalmas életre való felkészítés, hogy gyermekünk felnőve boldogságra képes ember legyen) - nem változott. A saját életére készítsd, arra az időre, amikor elengeded!