Nevelés egyedülálló szülőként - Nyöszörgő púpok, hős amazonok

Ne támaszkodj a gyerekeidre!

A gyerekeiket egyedül nevelő apák és anyák közül sajnos túl sokan esnek abba a hibába, hogy elkezdenek a gyerekeiknek élni. Nekik ez jó, mert életüket nemes cél érdekében áldozzák fel, és ettől jobban érzik magukat. A gyerekek viszont mindig megsínylik ezt a szülői magatartást, ezért észre kell vennünk magunkban, és változtatnunk kell rajta. az ilyen szülő azt hiszi, hogy sokat ad, de valójában érzelmileg a gyerekére támaszkodik ahelyett, hogy felnőttként ő nyújtana neki szilárd, biztos alapot és vezetést. Súlyosan akadályozhatod gyerekeid fejlődését, mert odaadó “szereteteddel” megfojtod őket! Mielőtt beleveted magad a gyermekéért élő, neki egyszemélyben mindent megadó tökéletes szülő rémes szerepébe, gondolkozz kicsit józanul, és törekedj először arra, hogy megtaláld a saját lelki egyensúlyodat. A gyerekedet véletlenül sem használd kapaszkodóként, ezt azért hangsúlyozom, mert természetes dolog belecsusszanni ebbe a hibába, és ezzel ronthatod el a leginkább gyermeked életét.

Ne stresszeld a környezetedet!

A nyöszörgő púp - Visszataszító és riasztó mások számára, ha megérzik, hogy rászorultnak érezzük magunkat, és kötelességük nekünk segíteni. Ha sajnálniuk kell, egyszer-egyszer segítenek, de egyre inkább elhúzódnak. Tartós kapcsolatok csak kölcsönös alapon képzelhetők el.

A hős amazon - A nyöszörgő púp ellentéte a hős amazon, aki büszkeséggel, falak építésével rejti el azt, amit nem mer elfogadni önmagában és a helyzetében. „Én nem szorulok rá senkire; meg fogom mutatni, hogy fantasztikusan megállom a helyem.” A megtépázott önbecsülés bizonyítási kísérlete. Sok előnye mellett (pl. nem hagyja el magát az illető) oda vezet, hogy az ilyen anya, vagy apa túlhajszolt lesz, és megszürkül a lénye. Keménnyé, céltudatossá, robbanékonnyá, állandóan túlterheltté és időzavarral küzdővé válik; nem lesz igazán kikapcsolódós ideje a barátaira, a gyerekeire. Nem tartható fenn hosszú távon ez a hozzáállás sem.

Ha szülők vagyunk, alapvető feladatunk, hogy szilárd alapon neveljük, vezessük a gyerekeinket. Nincs més választásunk, mint alkalmassá válni erre a feladatra. De hogyan?

Barátságos viszonyban kellene megtanulnunk együttélni a korlátainkkal, és közelengedni magunkhoz azt a pár embert, aki tényleg elfogad, és néha még segíteni is van kedve. Időt kell szakítanunk arra, hogy kikapcsolódjunk; lehetőséget kell adnunk arra, hogy szeressenek, hogy süssön ránk a nap. Különben kiégés vagy falnak ütközés lesz a vége. Mindkét szélsőség még nagyobb magányhoz vezet. Az emberek nem szeretik, ha elvárásokkal nyomasztjuk őket, de azt sem, ha nincs rájuk szükségünk, vagy időnk.

Szakíts időt másokra is

Kell hogy legyen tehát társasági életem olyanokkal, akiknek akkor is megfelelek, ha kevesebb is az időm és a pénzem társasági életre. Segít, hogy kiegyensúlyozott, egész ember legyek, mosolygósabb Mami.
Legyen életed a gyerekeken és az értük való dolgozáson kívül is!

Szerepeljenek a másik szülőt pótló más emberek is az életetekben

Ha nő vagy, férfiak: ehhez nem kell megvárnod, hogy újabb komoly párkapcsolatod legyen. A gyereknek szüksége van egészséges, normális, pozitív mintákra a másik nemből is, és jobb, ha olyanokkal találkozik, akik szerinted is megfelelnek erre a célra, mint ha a TV-ből, vagy a haverok közül választ magának ilyet. Kik lehetnek ilyenek körülötted? Ellenkező nemű testvéreid, tanárok az iskolában, akár családos emberek is a baráti körödből.

Engedd a gyerekedet is barátkozni! Hagyd a barátaival is időt tölteni, hagyd néha elmenni otthonról, és tedd te is ugyanezt.