Féltékeny a gyerek!

Mivel előzhetjük meg azt, hogy gyerekünk féltékeny legyen azokra, akikkel osztoznia kell szeretetünkön: a testvérére, vagy a párunkra?

Mit tegyünk, ha már felütötte a fejét a féltékenység, és gyerekünk fél, hogy az új jövevény miatt elveszített valamit a szeretetünkből? Bántja a testvérét, újra kisbabásan viselkedik, minden percben a figyelmünket igényli, utálja az új párunkat, vagy nem akar bennünket kettesben hagyni?

A féltékenység, mint jelenség, természetes, mert a kicsi gyerek természetesen “önző”. Azt szereti, ha érte kel fel a nap, ha a szülei csak vele foglalkoznak, mindenkivel szemben előnyben részesítik… Ha a kisgyermek, akinek korábban nem kellett osztoznia anyja figyelmén, törődésén, türelmén senkivel, egyszer csak azt tapasztalja, hogy ez megváltozik, mert kistestvér kerül a házhoz, vagy a felnőttek egymással foglalkoznak, esetleg új párja van valamelyik szülőnek, akkor megpróbál a maga eszközeivel küzdeni, hogy megőrizze korábbi kiváltságos helyzetét.

A komoly, már gondot okozó mértékű féltékenység is megelőzhető, ha kezdettől fogva igazi emberi kapcsolatnak tekintjük a kapcsolatunkat minden egyes gyerekünkkel, és gondot fordítunk e kapcsolatban arra is, hogy megfelelően kifejezzük a szeretetünket.

A FÉLTÉKENYSÉG MEGELŐZÉSE

A megelőzés mindig könnyebb, mint a már kialakult nehéz helyzet kezelése, de némi előrelátást igényel. A későbbi féltékenységet enyhítésének, megelőzésének előfeltétele: gyerekednek a kezdetektől fogva tudniuk kell, hogy az iránta való szereteted csak az övé, és soha, semmilyen ok miatt nem veszítheti el. Nem rajta múlik, és nem is másokon. Tudnia kell, hogy a szereteted akkor sem csökken, vagy válik köddé, ha ő “rosszul” viselkedik, és akkor sem, ha rajta kívül más is fontos neked.

Gyermeked féltékenysége azt jelenti, hogy elveszíthetőnek tartja a szeretetedet.

A szeretetmegvonás, az érzelmi elbizonytalanítás, érzelmi zsarolás semmilyen formáját ne használd nevelőeszközként. Ne tégy úgy, mintha nem szeretnéd. Büntetésből ne tégy úgy, mintha nem vennéd őt észre (pl. amikor hisztizik), és ne vond meg tőple a társaságodat azért, mert rosszul viselkedett (pl. büntetésből ne küldd a szobájába). Gyakran javasolják ezeket a humánusnak vélt és egyszerű fegyelmező módszereket, pl. a testi fenyítás kiváltására; pedig az érzelmi biztonság átmeneti megvonása jóval kegyetlenebb és pszichésen ártalmasabb módja a fenyítésnek, mint pl. a szeretettel alkalmazott fenékre verés. Anyai, vagy apai szereteted gyermeked biztonságérzetének alapja! Legyen feltétel nélküli és stabil; soha ne használd nevelési eszköz gyanánt! Akkor sem, ha az adott pillanatban kényelmes és eredményes megoldásnak tűnik. Ne manipulálj a szeretet adagolásával, ne zsarolj szeretetmegvonással!

Ne kelljen a gyerekednek attól tartania, hogy ha nem úgy viselkedik, ahogy szeretnéd, akkor kevésbé fogod szeretni őt. Gyermeked önértékelésében, önbizalmában okozhatsz maradandó sérüléseket, ha most azért tesz eleget az elvárásaidnak, mert a szereteted megtartásáért küzd. Az önbizalom sérülése pedig komoly hátrányokat okoz a későbbiekben mind az emberi kapcsolatok, mind a teljesítmények terén.

Szavaiddal és viselkedéseddel azt az üzenetet kell közvetítened, hogy “Ha olyasmit teszel, amiről tudod, hogy nem szabad, annak mindig lesznek következményei. Előre tudhatod, hogy ez és ez lesz a következmény. De bármit teszel, bárhogy viselkedsz, a gyerekem vagy, és nagyon szeretlek.”

Legyen a szereteted megingathatatlan - ne kelljen kiérdemelni!

Szülőként meg kell tanulnunk következetesen és párhuzamosan sugározni gyerekünk felé a szeretetet, és az erőt. Egyszerre kell meleg, szeretetteljes szülőnek lennünk, akiről a gyerekek tudják, hogy bármit is tesznek, bármilyen mélyen megbántanak is, bármikor és bárhogyan nem felelnek is meg a vágyainknak, elvárásainknak, az eléjük állított mércénknek, azzal együtt és annak ellenére szeretjük őket, és mindig is szeretni fogjuk. Szomorúak, vagy dühösek leszünk. Lehet, hogy nem lesz olyan kellemes az együtt töltött idő. De a szívünkben elvehetetlen hely van a számukra, ami csak az övék, és az övék is marad.

A szeretet mellett az erő is jelen kell hogy legyen bennünk; a feladatát betölteni képes szülőnek nyugodt, magabiztos és erős kisugárzása van. Rendelkeznünk kell biztonságot nyújtó, határozott és következetes szülői presztízzsel, ami ahhoz kell, hogy gyerekeink tudják: a szabályok, amelyeket felállítottunk, szilárdak; betartásukhoz ragaszkodunk, ellenkező esetben pedig lesznek következmények. Mindig.

A kisgyermek akkor fog veled együtt örülni a kistestvérének, ha a szeretetedet megingathatatlannak ismerte meg, téged pedig erős, hiteles felnőttnek érzékel, akit a körülmények változása, pl. egy új fontos valaki megjelenése nem fújdogálhat ide-oda. Gyereked igényli a stabilitásodat. A nyafogó, hisztis, dacos viselkedés is ennek az igénynek a kifejezője: ugye, még mindig te vagy az Anya? te vagy az Apa? ugye tudsz irányítani? ugye bízhatok benned? Próbára tesz, és reméli, hogy kiállod a próbát.

Ha már felnőtt vagy, szülő vagy, de még nem rendelkezel ezekkel, a te felelősséged, hogy megkeresd magadban, és felszínre hozd magadból a szerető szülő magabiztos, erős kisugárzását. Ha egyedül nem megy, kérj segítséget! A gyerekeidnek szeretetet és erőt sugárzó szülőkre van szükségük.

Az állandóságnak ez a két pólusa, a szeretet és a következetesség biztonságot nyújt a gyerekeid számára, velük való kapcsolatodban pedig alapot arra, hogy elvégezd mindennapos nevelési feladataidat is. Az a gyerek, aki a szeretetedet megrendíthetetlennek és elveszíthetetlennek ismerte meg, az nem hiszi azt, hogy kevésbé szereted őt, akkor sem, amikor szomorú vagy, amikor dühös vagy, vagy amikor más dolgod van, és éppen nem érsz rá vele foglalkozni.

A féltékenységet tehát elsősorban azzal előzheted meg, hogy a kezdetektől biztosítod gyerekedet arról, hogy az irántuk való szereteted szilárd, senki nem ingathatja meg, még ő maga sem.

Az a gyerek, akinek soha nem kellett aggódnia szülei szeretetéért, vagy teljesítményt nyújtani érte cserébe, nem valószínű, hogy komolyan féltékeny lesz. Őt is érintik a változások, de a velünk való
biztonságos kapcsolatából, a feltöltött „szeretet-tankjából” fog tudni meríteni a változások feldolgozásához.

A szeretetkifejezés eszközeivel nemcsak a párkapcsolatban, hanem a gyerekekkel való kapcsolatunkban is élni kell! Komolyan kell vennünk a személyes kapcsolatunkat minden egyes gyerekünkkel, és locsolgatni, ápolgatni kell ezt a kapcsolatot!

Időtöltés kettesben

Tölts minden egyes gyerekenddel egy kis időt kettesben, lehetőleg minden nap! Vedd ölbe, ölelgesd gyakran (a kétévest is, és akár még a kamaszt is, ha igényli).

Mondd neki sokszor, hogy „szeretlek!”,
és hasonló dolgokat, pl.

“szeretek veled lenni”, és

“öröm az anyukádnak / apukádnak lenni”,

“de jó társaság vagy”,

“jó így együtt főzögetni”,

“jobban szeretem a kisbabát etetni / fördetni / tisztába tenni, ha közben te is itt vagy velem”! stb.

Hadd érezze, hadd tudja, hogy örülsz neki, a léte örömforrás a számodra, és alapvetően jó neked az (nem pedig nyűg, vagy terhes kötelesség), hogy szülő lehetsz!

Hadd tapasztalja azt is, hogy többnyire van rá időd, mert ő fontos, és szakítasz rá időt akkor is, ha elfoglalt ember vagy! Nem mindig van rá időd, nem mindig azonnal, akkor, és úgy, ahogy ő szeretné, de van!

Azzal is értékes örökséget adsz gyereked kezébe, és segítesz megelőzni a féltékenységét, ha idejekorán megtanítod várni. Jó, ha már a kistestvér érkezése előtt is hozzászokik, hogy néha várnia kell arra, hogy kiszolgáld őt, de ami késik, nem múlik. Korának, érettségének még belátható időmennyiségeket persze. De nagyon hasznos tudomány lesz számára a későbbiekben, ha kívánságainak a teljesülését képes lesz kétségbeesés és haragra gerjedés nélkül kivárni. Ehhez arra is szükség van, hogy megtapasztalja, hogy érdemes várnia, tehát, ha nem is azonnal, de azt mindig megkapja, amit megígértél neki. Igenis van rá időd, csak nem mindig azonnal. Ha vár, ahogy megbeszéltétek, akkor tényleg jönni fogsz.

“Most nem tudok jönni, de 10 perc múlva igen.”

“Amíg szopizik a kisbaba, itt fogok ülni a fotelben. Már félig készen van. Amikor befejezi a szopizást, beteszem a kiságyába, aztán együtt megfőzzük az ebédet. Ugye főzöl velem?”

“A kádba nem szállhatsz be, amikor a felnőttek fürdenek, de keress egy mesekönyvet, vagy készíts ki egy játékot, és fürdés után olvasok egy mesét, vagy játszom veled 15 percet a szőnyegen.”

Akár a testvérére, akár a párodra féltékeny, iktass a hetedbe legalább egy alkalmat, amikor csak vele csinálsz valamit kettesben! Ne csak akkor, amikor féltékeny; ezt a szokást érdemes bevezetni minden gyerek-szülő kapcsolatban. Akármilyen formát választhatsz, ami megfelel; a lényeg, hogy tudjatok közben beszélgetni is. Én kb. 3 éves koruk óta óta “bulikólázni” járok a lányaimmal. Bulikólázni még az erkélyen, vagy a fürdőszobában is lehet, ha a többi családtag tiszteletben tudja tartni, hogy most ezt a fél órát kettesben töltjük el, és nem is kell hozzá kólát inni. Ha otthon nem megy, akkor meg kell szervezni, hogy el tudjunk menni otthonról.

Ha este a pároddal színházba, vagy vacsorázni mész, olvass mesét előtte a gyerekednek, és úgy add át a rá vigyázó nagylánynak, felőttnek. Ha nem is azonnal, de rövid idő alatt meg fogja érteni, hogy az iránta való szereteted, az ő különleges helye a szívedben semmit nem változott, sőt… az idődet viszont meg kell osztanod közte, és a többi családtag között.

A FÉLTÉKENYSÉG KEZELÉSE

Mit tegyünk, ha már féltékey a gyerekünk? A féltékenység, mint jelenség természetes, mert a kicsi gyerekeknél az önközpontúság még természetes, de ez nem jelenti azt, hogy annyiban kell hagynunk.

A gyereknevelés során mindennek megvan a maga ideje. Amikor egy újabb jelenség felüti a fejét, pl. a féltékenység, akkor újabb nagyszerű alkalmunk nyílik a szülői feladatunk végzésére: egy ember formálására az ő jövője érdekében.

Értsd meg a problémáját, tedd a helyére (megfelelő perspektívába), és mutasd meg neki a kiutat! Ez a dolgok menete, ha gyerekednek problémája van, és ez a feladatod a fétékenység esetében is.

Értsd meg

Érthető, ha egy gyerek arra vágyik, hogy mindenki csak vele foglalkozzon a nap 24 órájában, hiszen gyerek. De ha így lenne, az nem volna JÓ a számára. Utálatos kis zsarnokká válna, ha a környezete teljesítené ezt a vágyát.

Segíts neki abban, hogy a korának megfelelő szinten ki tudja fejezni, amit érez. Szánj időt a beszélgetésre, kérdezz, és hallgass figyelmesen! Ne vágj közbe, ha butaságot talál mondani, vagy ha lassan fejezi ki magát!

Ha kiderül, hogy a gyereked azért féltékeny a testvérére, mert a kisbaba születése óta valóban alig van rá időd, mert tényleg egész nap a babával vagy elfoglalva, vagy amióta új párjelölteddel randizol, már csak a bébiszitter olvas neki mesét, akkor neked kell változtatnod. Ha elszaladt veled a ló, és hanyagoltad gyerekeddel a kapcsolatodat, érdemes akár megbeszélni vele ezt is. Néhány szóval elmondhatod neki, hogy már érted, hogy mostanában kevesebb időt szántál rá, neked is új ez a helyzet, de nem volt helyes, ahogy kezelted. Mondd el neki, mire számíthat, mit fogsz másképp csinálni ezután. Csak olyasmit ígérj, amit biztosan meg is fogsz csinálni!

Ha túlságosan belefeledkeztél az új kisbaba érkezésébe, és valóban hanyagoltad az idősebbet, korrigáld saját viselkedésedet, és igyekezz a nagyot is bevonni! Az elveszett egyke szerep helyett segíts neki megragadni a nagytestvér szerepét!

A kisbaba és a háztartás körüli teendők majdnem mindegyikét el lehet végezni egy 2-3 éves nagytestvér közreműködésével is! És akkor rögtön ő lesz a kiváltságos nagy, aki együtt végzi a fontos dolgokat a Mamával; ő lesz a te legfontosabb segítőd! Csak egy kicsit kell lazábban, rugalmasabban kezelned a helyzetet, és rengeteget nyerhetsz általa! Ha a 2-3 éves “nagy” a nap nagyrészét melletted töltheti azzal, hogy veled együtt babázik, főz, mos, vásárol és takarít, akkor könnyen el fogja viselni azt az egy-egy órát, amit viszont nélküle akarsz eltölteni, például azzal, hogy lepihensz olvasni. Meg tudja szokni, hogy viszonylag csöndben, egyedül játsszon a közelben, amíg pihensz, és ezt nyugodtan el is várhatod tőle, ha a többi időben bevontad őt a dolgaidba, és együtt “játszottatok”.

Ne ámítsd olyasmivel, ami nem igaz, és ami nem is volna helyes!

Ne áltasd azzal, hogy jobban szereted, mint a testvérét, vagy hogy ő fontosabb, mint a párod. Ne is menj bele olyasféle összehasonlítgatásba, hogy kit mennyire szeretsz, és ki mennyire fontos! Neki azt kell megértenie, és a veled való kapcsolatban megtapasztalnia, hogy senki nem foglalhatja el az ő helyét a szívedben, az életedben… de vannak más helyek is a szívedben, és másoknak is van fontos helye az életedben.

Érthető, ha néha szomorú a változások miatt. Fejezd ki, hogy megérted. Tanítsd meg arra, hogy ezt el is tudja neked mondani! Fogadd el őszinte érzéseit, akkor is, ha átmenetileg nem tudja szeretni azokat, akiket te szeretsz.

Tedd a helyére (megfelelő perspektívába)

Nem kell szeretnie a kistestvérét, de nem szabad bántania.
Nem kell szeretnie a barátodat, de tiszteletteljesen kell vele viselkednie. Akár hároméves, akár tizenhárom!

Szögezd le tehát azt is, hogy van, ami nem elfogadható: nem szabad bántani a kistestvérét, nem szabad nyafogni és hisztizni azért, hogy vele legyél, és nem szabad befurakodni közéd és a párod közé, amikor éppen összebújtok, vagy egymással beszélgettek.

Mutasd meg neki a kiutat

Egy-egy ilyen helyzet nagyszerű alkalmat kínál arra is, hogy gazdagítsd gyereked örökségét: amit ezekben az érzelmileg intenzív helyzetekben tanul, azt valószínűleg egy életen át magával tudja vinni.

Megtaníthatod, hogy fejezheti ki az érzéseit, kívánságait őszinte, de emberi együttélésre alkalmas módon, és kialakíthatod benne a lelkierőt, hogy együtt tudjon élni ezekkel az érzésekkel, amíg el nem múlnak.

“A nyafogás, a követelőzés, a nyúzás, a ruhánk cibálása, a hiszti, a verekedés, a sértődött elvonulás, a duzzogás (bármilyen kierőszakoló próbálkozás) soha nem fog működni. Ha így kérsz valamit, biztosan nem kapod meg. Még akkor sem, ha jó dolgot szeretnél, pl. együtt szeretnél lenni velem egy kicsit. De ha a saját hangodon megkérsz, átgondolom a dolgot.”

Sokkal élvezetesebb lesz számodra is gyereked társasága, ha ebben sikerül következetesnek lenned! Ha soha nem ér el semmit a nyafogással, egyetlen egy kivételes esetben sem, előbb-utóbb leszokik róla. Ha néha sikerrel jár, újra és újra be fogja vetni ezt az eszközt is, hátha megint működik. Ha a “saját hangon” kérés csodákat művel, ha ez az eszköz hatásos, akkor ezt fogja használni! Csak legyél következetes! És persze te se hisztizz!

Új kisbaba érkezett - testvérféltékenység

Sose add át az ő féltett személyes holmijait a kicsinek, ne féltsd tőle a kicsit, és ne éreztesd vele, hogy szeretnie “kell” őt. Családtagjaiddal, barátaiddal előre megbeszélheted, hogy amikor babanézőbe jönnek, ne nézzenek keresztül a nagyobbon, mint egy megszokott bútordarabon! Üdvözöljék, és legyen ő a kisbabaszakértő: a vendégek őt kérjék meg, hogy mutassa meg a kistestvérét, kérdezzék tőle, hogy megsimogathatják-e a lábát, kérdezzék tőle, hogy miket csinál, alszik-e, üvölt-e, nagyon büdös-e a pelenkája, mit kell vele csinálni, ha éhes, ha bekakil, stb. Ezzel segítenek az egyetlen kicsi szerepéből kiesett gyereknek, hogy rátaláljon a bennfentes nagytestvér szerepére.

Az is segít neki a nagytestvér szerep felvételében, ha gyakran magad mellé hívod segítségül, amikor a babával foglalkozol. Ne féltsd tőle a babát! Megfelelően biztonságos helyzetben (pl. a kanapén ülve) add is oda neki a kicsit! Engedd, hogy veled együtt krémezgesse, masszírozza, segítsen kiválasztani a ruháját, tolja a babakocsit, és tevőlegesen részt vegyen a baba fürdetésében! Egy kis egészséges lazítással a babagondozásra fordított időd egy részét a nagyobb gyerekeiddel közös játékidővé teheted!

Ha nem félted görcsösen a kicsit, akkor ez a játékidő a számodra is öröm lesz, miközben egy pozitív testvérkapcsolat alapjait tudod lerakni.

Gyerekednek a korának megfelelő szinten meg kell tanítanod azt is, hogy tekintettel legyen másokra, és rád is. Ahhoz, hogy tekintettel lehessen rád, tudnia kell, hogy mit érzel, mire van szükséged. Nagyobb gyerekednek, aki a kistestvérére féltékeny, mondj nyugodtan olyanokat, hogy

„Jó, hogy te már ilyen nagy fiú vagy, és veled már lehet beszélgetni, együtt főzni, vásárolni, takarítani, játszani, sétálni”.

”A babát is szívesen megszoptatom, ahogy tégen is szerettelek szoptatgatni, de azért örülök, hogy veled már együtt ehetünk az asztalnál.”

„Most szundítok egyet, mert nagyon álmos vagyok, és szükségem van egy kis alvásra. Te addig játsszál valami csöndeset. Itt mellettem is játszhatsz, rajzolhatsz, vagy nézegethetsz egy könyvet. De ide is bújhatsz, és alhatsz is velem. Csak hagyjál aludni, mert nagyon álmos vagyok.”

Ne járj tojáshéjon! Ne féltsd gyerekeidet az élet konfliktusaitól, ne kíméld meg őket az emberi kapcsolatokkal együtt járó fájdalmas érzések átélésétől, amilyen a féltékenység is!

DE legyél ott velük, segíts nekik átmenni ezeken az időszakokon! Szeresd őket mindenképpen, és legyél erős! Értsd meg a problémájukat, tedd a helyére (megfelelő perspektívába), és mutasd meg nekik a kiutat! Gondolj arra, hogy a neveléssel felmérhetetlen értékű örökséget adsz át a számukra; olyat, amit nem veszíthetnek el!