Fegyelmezés: okos szeretet

Minden gyermeket nevelnek szüleinek reagálásai és cselekedetei, vagy azok hiánya.

“A legtöbb szülő „nevelése” eléggé kiszámítható. Túljutnak a bemelegítő fenyegetési gyakorlaton – amelynek során ingerültségük fokozódik –, majd haragjuk szándékot szül, hogy az őket ért sérelmet megtorolják a gyermeken. Ami ezután következik, az erőszakoskodás…” Michael Pearl

Ha nem nevelsz tudatosan, hanem azt várod, hogy gyermeked “kinője” a kezdeti önzést, és csak arra törekszel, hogy közben ne rontsd el, ne okozz neki lelki sérülést… akkor is nevelsz. Azok az spontán szülők is nevelnek, akik gyermeküket csak alkalmanként igyekeznek kordában tartani, amikor már nagyon betelik a pohár, és teszik ezt vérmérsékletüknek megfelelően morgolódó megjegyzésekkel, fenyegetéssel, megfélemlítéssel, veszekedéssel, dühkitöréssel, esetleg alkalmankénti pofonokkal.

A nyafogásra például egyetlen gyereket sem kell rászoktatni. Magától és törvényszerűen megjelenik, ha a gyerek rájön, hogy ez a viselkedés alkalmas arra, hogy a szülő figyelmét felhívja, és időnként még arra is, hogy megszerezze a szülőtől vágya édes tárgyát.

De a nyafogó, hisztiző gyerekben nincs semmi szeretnivaló. Amennyiben hagyod, hogy a gyermeked nyafogós és engedetlen maradjon, olyan személyiséget formálsz, amilyet végül nehezedre esik majd szeretni.

Megfelelő tanítással és következetes fegyelmezéssel viszont szabályozni tudod kisgyermeked viselkedését és belső hozzáállását is. A számára ismert, kiszámítható korlátok között élő gyerekek vidámabbak, felszabadultak, és nagyobb önbizalommal rendelkeznek, mint azok, akik nem ismernek meghatározott korlátokat, de amikor elfogy a szülő türelme, váratlanul türelmetlen bánásmódban részesül. A szeretettel, következetesen és tudatosan nevelt gyermek kellemes társaság, akit még kedvelni is könnyű.

Ha egy szülőnek nem kell rendszeresen bosszankodnia, hanem legtöbbször gyönyörködni tud a gyermekében, a gyerek is jobban érzi magát. Még jobban szereti és tiszteli a szülőt. Mindketten jól érzik magukat egymás társaságában. A szülők a gyermekükkel töltött idő alatt is megpihennek és felfrissülnek, nemcsak olyankor, amikor a nagymama, vagy a bébiszitter végre kiszabadítja őket.

A tudatos, szeretetbe ágyazott következetes nevelés alapelemei a tanítás (előbb természetesen megtanítjuk neki mindazt, amit kérsőbb elvárunk tőle), és a fegyelmezés. Kisgyermekek nevelésekor fegyelmezés alatt a dicséret és fenyítés megerősítő-kioltó eszköztárát értjük, melyek segítségével arra készítjük fel gyermekünket, hogy képes legyen emberek között boldogan és sikeresen élni.

A visszaélés útja

Szinte minden szülő elítéli a kegyetlenkedést. De sok rendes és jobb sorsra érdemes szülő van, aki tanácstalanságában, esetenként elszabadult haragjában legjobb meggyőződése ellenére is kegyetlen módszereket használ.

A gyermek egyszer csak észreveszi, hogy a “személyzet” már nem lesi minden kívánságát. Szülei nem szolgálják ki minden igényét úgy, mint csecsemő korában, sőt kezdenek némi alkalmazkodást és együttműködést is elvárni tőle. A kicsi azt akarja, hogy minden úgy legyen, mint régen. Vele foglalkozzanak, teljesítsék a vágyait, mégpedig akkor és úgy, amikor és ahogy ő akarja. Ha eddig működött, mért ne működhetne ezután is?

A gyermek beveti kis fegyvertárát. Sír, nyafog, követel. Ellenáll és lázad.

A pohár telik, a húr feszül. Az apa, vagy anya türelmes hangja egyre feszültebbé válik. Szeme szikrákat szór, arca megkeményedik. Pulzusszáma magasra szökik. Érzelmi állapota visszafojtott dühöngésbe csap át. “Hagyd már abba!” “Ha mégegyszer…!” Arca vörös, izmai pattanásig feszülnek. Egy ponton aztán elveszíti önuralmát. Karjánál fogva elkapja a gyermeket, megszorítja, megrázza, a kanapéra dobja, a szobájába vonszolja, vagy felpofozza. “Így nem viselkedsz velem, megértetted!? Azt teszed, amit mondok!”

Pedig többnyire ez a szülő is tudja, hogy a fegyelmezés, a testi fenyítés nem szolgálhat a szülői harag levezetésére. A mindennapi élet során mégis felgyülemlik a harag, az elcsigázott anyukát, vagy apukát néha elborítja a bosszúálló indulat, “szüksége van” kitörésre.

Szerető és kulturált szülők esetében a testi fenyítés, a tettlegesség többnyire a türelem végső határa utáni pillanatban kerül bevetésre - de amikor így van, akkor az már nem nevelőeszköz, hanem bántalmazás, amely kisebb-nagyobb lelki sérüléseket mindig okoz. Ráadásul a gyerek semmivel sem lesz tőle “jobb”.

A helyes fegyelmezés szabályai

• SOHA, SOHA, de SOHA ne cselekedj indulatból! A szülői indulatok “őszinte” szabadon engedése akkor sem a tudatos és szeretetteljes nevelés eszköze, ha átmenetileg hatékonynak bizonyul, mivel a megszeppent gyermek talán tényleg “jól” viselkedik.
• Ne szégyenítsd meg, soha ne égesd mások előtt (a saját testvérei előtt sem, és idegenek előtt sem) a gyermekedet! A dicséret másokra is tartozik, a korrekció viszont magánügy.
• A szeretetmegvonás nem fegyelmező eszköz! A szereteted biztonságára minden pillanatban szüksége van a gyerekednek! Ne legyen oka azt hinni, hogy ha megszegte a szabályt és korrekcióra szorul, kevésbé szereted.
• Mindig magyarázd el előre, miért részesíted fenyítésben a gyermekedet.
• A gyerek nyílt ellenkezésnek következetesen, azaz minden esetben legyen következménye. Ha érthetően kértél tőle valamit, és ő ezt nem tette meg, akár úgy, hogy elengedte a füle mellett, amit mondtál, akár azért, mert fellázadt ellened, engedetlen volt, amiért mindig fenyítés jár. Az életét mentheted meg vele, ha erre rászoktatod.
• Előtte, közben és utána is mondd és mutasd, hogy szereted.
• Ha a gyermek olyasmit tesz, amiért fenyítés jár: a fenyítés elmúltával a dolog emléke is múljon el; kezdhessen minden esetben “tiszta lappal” a gyermeked. Ne tartsd számon, és soha többé ne emlegesd a történteket! Gyermeked átélte cselekedete következményét. Az igazságérzete kielégülést nyert azzal, hogy nem úszta meg. A lelkiismerete tiszta. Mondd ki a varázsszót: Kezdjük újra! – és a szíved mélyén is így gondold!
• Ha hibát követtél el, ne próbáld fenntartani a látszatot. ismerd el, mondd ki, hogy hibáztál, sajnálod… aztán kezdj újra te is tiszta lappal!
• Gyakorolj önkritikát! Ha gyermeked ellenszegülésében közrejátszott az is, hogy mostanában kevés figyelmet fordítottál rá, kevésbé fejezted ki neki a szeretetedet, változtass! Semmi nem esik jobban a gyermekednek, mint amikor figyelsz rá, és időt töltesz vele!
• Ha elcsigázott vagy és épp nehezedre esik szívből szeretned a gyerekedet, pihenj, imádkozz több szeretetért, és szeress! Szülő vagy, ez a feladatod.
• Tartsd számon minden egyes gyereked minden dicsérhető tulajdonságát, cselekedetét, és ragadj meg minden alkalmat arra, hogy megdicsérd őket! Ha a problémák helyett a dicsőséglistát hordozod a szívedben, az elcsigázott időszakaid sem fognak sokáig tartani!
• Mindig bátorítsd és biztasd a gyerekeidet, soha ne törd le az ambícióikat! (Ebben az esetben nem hiszem, hogy túlzás volna a szélsőséges mindig és soha használata!)

Ha azon kapod magad, hogy folyton csak kritizálnál, talán nem figyelsz eléggé oda gyermeked egyéniségére. Véletlenül se várd, hogy önmagad javított, átdolgozott ifjúsági kiadását látod viszont benne - nem ez a nevelés célja! Minden egyes gyermeked saját, egyéni képességekkel és ajándékokkal született.

Ahelyett, hogy önmagadat keresnéd benne, próbáld észrevenni egyéni különlegességeit, saját tehetségeit, és vezesd, bátorítsd, segítsd gyermekedet önmaga kibontakoztatásában!

Saját élete áll előtte, ami nem a tied. Te csak felkészíted rá. Szeresd őt okosan: nevelj tudatosan, szeretetbe ágyazott következetességel. Az eredmény, örömteli kapcsolatotok, a serdülő gyermeked bizalma és nagyrabecsülése önmagáért beszél majd.

félelem, harag, agresszió, frusztráció, bántalmazás, nevelés, fegyelmezés, fenyítés, dicséret