6-12 hónapos: a dolgokra való hatni tudás öröme

Minden olyan játék örömet okoz a 6-12 hónapos babának, amivel képes valami látványos, vagy hallható hatást elérni. A „pusztítás” öröme több hónappal megelőzi az alkotásét.

Gyermekünk fejlődése szempontjából minden napnak, hétnek, és hónapnak óriási jelentősége van. Képzeljük csak el, mekkora változás az, hogy míg a féléves baba gyakorlatilag képtelen a helyváltoztatásra, addig az egyéves kisgyermek már lassan megteszi első önálló lépéseit.

Játékok, ajándék-ötletek a 6-12 hónapos babának

• ajtófélfára akasztható rugós hinta
• nyomogatható, húzogatható, símogatható képeskönyvek
• fakanalak
• konyhai edények, fedők, egymásba illeszthető tároló dobozok
• építőkocka
• bújós alvómaci, vagy kedvenc puha rongy

Az első életév második felében olyan játékokat érdemes játszani a kicsivel, amelyek mozgása fejlődésében segítik. A mozgás nagy öröm számára. Mindent fel akar fedezni, egyre messzebb szeretne eljutni. Először csak kúszva-mászva, aztán úgy nyolchónapos kora körül már négykézláb is. Igaz, eleinte nem mindig jut el a szándékának megfelelő irányba: először könnyebb a hátrafelé jutás, mint a célirányos mozgás. Mivel elég bosszantó lehet, ha az áhított játékszer éppen a másik irányban van, ezért jó, ha mindig van valaki a gyermek körül, aki igényeinek megfelelően segíti őt célja elérésében. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül mindent rögtön a kezébe kell adni, hiszen ez nem serkentené őt a további fejlődésre. A sorozatos kudarcok azonban lemondásra késztethetik a babát. Figyeljünk oda rá, és mindig csak egy picit tegyük közelebb hozzá a játékot: csak annyira, hogy végül neki sikerüljön elérnie azt.

Hathónapos korban már repülőpózba helyezkedik a baba. Kezét, lábát, fejét felemeli a földtől, csupán hasával érinti a földet. Ilyenkor nagyon élvezetes játék számára, ha apa vagy anya a feje fölé emelve, hasát megtámasztva „repülőset” játszik vele. Az izommunkáért cserébe gyöngyöző kacajt kapunk.

Az ajtófélfélfára akasztható rugós hinta is nagyszerű „kilövőállomásként” használható a gyermekek számára. Élvezik, mert kis erőfeszítéssel nagy hatást tudnak vele elérni.

A héthónapos baba törzse már megizmosodik annyira, hogy segítség nélkül fel tudjon ülni, és ebben a helyzetben is kényelmes legyen számára a játék. A hét-myolchónaposok már élvezik más kisgyerekek társaságát is. Ekkortájt lehet elkezdeni gyerektársaságba (baba-mama klubba, zenés, mondókás foglalkozásra járni). E foglalkozások nemcsak fejlesztik a baba értelmét és érzelemvilágát, hanem a fiatal anyáknak is segítenek felidézni a rég nem hallott mondókákat, versikéket. Ezeket aztán otthon lehet majd mondogatni a gyerekeknek. Új barátokat, ismerősöket szerezhetünk, akikkel megbeszélhetjük hétköznapi életünkben felmerülő kérdéseinket.

A hét-nyolchónapos baba melegen érdeklődik a másik ember „működése” iránt. Belenyúl a szájába, és az egyéb arcon található testnyílásokba, mint fül és orrlyuk. De fellelkesül attól is, ha meglátja magát a tükörben. Még nem ismeri fel saját magát, de hosszan figyeli. Örömét leli az elbújós játékokban. Akár úgy, hogy ő tűnik el egy kendő alatt, és - kukucs - előkerül, akár úgy, hogy anyu vagy apu tűnik el egy pillanatra, vagy éppen valamelyik becses játéka. Ezek a játékok kitűnően alkalmasak a nyolchónapos korban jelentkező szorongás oldására is. Azt segítenek neki megérteni, hogy ha anyu vagy apu kimegy a látóteréből, nem tűnik el örökre.

A pici már képeskönyvekben is felismeri az emberi arcot, egyéb ismerős tárgyakat, akikkel, amikkel már „élőben” is találkozott. Nálunk nagy slágerek voltak azok a könyvek, amiket nyomogatni, húzogatni, simogatni lehetett. Volt olyan, amelyik hangot is adott. Én is nagyon szerettem ezeket a könyveket, mert az „én időmben” még nem voltak ilyenek, és így rám is az újdonság erejével hatottak.

Nyolchónapos kor körül a Kicsi elindul négykézlábas felfedező útjára. Jó, ha erre előre felkészülünk, és biztonsági óvintézkedéseket teszünk. Legjobb, ha minden konnektorba gyerekvédelmi dugót teszünk. A gyerekek hihetetlen ütemben fejlődnek, ezért amit ma még nem érnek el, holnap egy székre állva elkezdik bütykölni. Ugyanez a helyzet a mérgező háztartási tisztítószerekkel és a szúró - vágó szerszámokkal (kés, villa, olló…). Lássuk el a szekrényajtókat, fiókokat gyerekvédelmi zárral.

Minden olyan játék örömet okoz a babának, képes valami hatást elérni. Ez lehet akár egy fakanál is, amivel, amíg a mami ebédet főz, ő ütemesen verheti a lábosok tetejét. Nagy lelkesedéssel húzgálják ki a konyhafiókokat, keverik össze azok tartalmát. Ezért, ha nem szeretnénk állandóan: „nem szabad” vagy a „jaj, mit csináltál” szavakkal kezdeni mondatainkat, legjobb, ha kialakítunk neki egy kis játszósarkot, ahol kényelmesen játszhat az odakészített játékaival, vagy kijelölünk számára egy alsó fiókot, amelynek a tartalmát kedvére pakolgathatja. Ne ebben az időszakban induljunk a „legrendezettebb otthon” megtisztelő címért.

A gyermekeknél a „pusztítás” öröme több hónappal megelőzi az alkotásét. Kéjes örömmel figyelik, amint kockából várat építünk, majd egyetlen mozdulattal a földre söprik azt. A szülők idegeit sokszor megtépázó „elhajigálós” típusú játékok is kitűnőek a gyermek számára. Bájos vigyorral kéri valamelyik játékát, majd megszeppenten leejti. Erre mi gondosan visszaadjuk neki. Mire ő újra és újra leejti, figyelve, hogy meddig pattogunk neki. Az öröm dupla: nemcsak a tárgy repül, de a szülő is hajlong. Ki-ki vérmérséklete szerint. Ennél eggyel szülőkímélőbb változat az „odaadom-visszaveszem” játék. Ebből aztán tovább lehet fejlődni a „szétszerelem”, „apró ízekre szedem” játékokig.

Mivel az egyévesnél fiatalabb gyerekek szeretik a szájukkal is megvizsgálni a játékokat, sőt, a fülükbe, és egyéb testnyílásaikba is szeretik azokat bedugdosni, fontos, hogy a játékoknak ne legyen érdes felületük, ne legyenek apró, leválasztható darabjaik, és hogy mosható anyagból készüljenek.

Úgy kilenc és tíz hónapos kor körül sok baba elkezd szenvedélyesen ragaszkodni valamelyik becses játékához. De lehet ez egy rongydarab (nálunk „Rongyi” névre hallgat), vagy egy finom puha takaró is. A lényeg az, hogy elalvás idején hozzá lehessen bújni, amikor anya és apa este kimegy a szobából. Szaknyelven „vígasztárgynak” hívják. Ezek a tárgyak inkább hasznosak, mint károsak, hiszen segítik a gyerekek esti elalvását. Viszont nagy dráma lehet, ha elvész egy ilyen puha vigasztaló, vagy ha ki kell mosni „szegénykémet”. Ennek elkerülésére bölcs dolog rögtön beszerezni belőle mégegyet, amely majd betöltheti a helyettes szerepét. Persze készüljünk fel, hogy egy illatos új helyettes sosem lehet olyan vonzó, mint egy szakadt, koszos, nyálszagú igazi, de még mindig jobb, mint vigasztaló nélkül maradni.

Legtöbb gyereknek csak esti lefekvéskor, vagy rendkívül nyomasztó helyzetben van szüksége efféle „anyapótlóra”, amely nem helyettesítheti a tényleges szülői odafordulást, közös játékot, hancúrozást, esti mesét. Mindez a játékokra és eszközökre is érvényes. A szülő jelenléte mindennek meghatványozza az értékét.