Hagyományos, vagy alternativ iskola?

Magyarországon egyre több alternatív iskola van: hallunk Waldorf, Rogers, Zsolnay módszerű tehetségfejlesztő, személyiségközpontú iskoláról, nem beszélve a különböző két tannyelvű és idegen nyelvű, valamit az egyházi iskolákról.

A nem állami fenntartású iskolák nagy része fizetős; a havi díj vagy egyenes arányban van az oktatás minőségével, vagy nem.

Szerencsés esetben egy sima körzeti iskola is pont jó lehet, ahol kedves tanító néni, barátságos módszerek várják a gyerekeket – még akkor is érdemes meglátogatni tehát a hozzátok legközelebb eső iskolákat, ha majdnem biztos vagy benne, hogy egy különlegesebb helyre szeretnéd járatni a gyermekedet.

A lakóhelyedhez közel eső iskola előnye a könnyű közlekedésen kívül az, hogy gyermeked az iskolai időn kívül is tudja tartani a kapcsolatot a saját gyerektársaságával. Nagyon jó mindenkinek, ha hétvégeken, iskolai szünetekben át tudnak jönni a barátok, vagy gyermeked az ismerősökkel lehet együtt a játszótéren.

Ha különleges iskolára vágysz, akkor mindenképp jól járj utána, hogy mit és hogyan fog tanulni a gyerek, nehogy menet közben szembesülj a ténnyel, hogy nem is ilyen iskolát képzeltél el a gyerekednek.

Ne bízz a „névben” behúnyt szemmel! A számodra szimpatikus alapelveket tartalmazó módszer gyakorlati megvalósítása a különböző helyi iskolákban eltérő lehet! A különleges, „alternatív” iskolákat is emberek vezetik, emberek tanítanak bennük. Mint minden, az iskola által meghirdetett nevelési módszer, pedagógiai irányzat, “márkanév” is lehet egyesek számára hivatás, mások számára üzleti fogás. Megeshet, hogy az egyik helyen teljesen más minőséggel találkozol, mint a másikon. Ha egy bizonyos pedagógiai szemlélethez húz a szíved, akkor is azt javaslom, hogy gondos szülőként ugyanúgy menj el az iskolába, nézd meg, mi folyik ott a gyakorlatban, beszélgess el a szülőkkel, és vegyél mintát a hangulatból, mintha a körzeti sulit derítenéd föl.

“Alternatív” pedagógiai iskolák

Maria Montessori pedagógiájának legfontosabb alapelve: az élet tisztelete. Ehhez a gyerek akkor jut el a legeredményesebben, ha hagyjuk őt önállóan cselekedni, a nevelés alapelve tehát a gyermek aktívitása, s ez határozza meg a pedagógus feladatát is: “segíts, hogy magam csinálhassam!” Az önálló cselekvés leghatékonyabb segítői: a Montessori-eszközök, amelyek úgy szerkesztettek meg, hogy azokat a gyermek csak rendeltetésének megfelelően használhatja. Esztétikusak, lekötik használójuk figyelmét, érdeklődését. Az óvoda és elemi iskola alsó tagozatában kiemelt szerepet kap “tantárgyként” a mindennapi élet gyakorlatai, az iskola ismeretanyagaiban a kozmikus nevelés (cosmic education) jelentős. A csendgyakorlatok az óvodában állandó formák, amelyek a későbbiekben is fontos szerepet kapnak.

A Waldorf-pedagógia a gyermek fejlődésének fázisaira épülő nevelési elveket alkalmaz. Különös figyelmet kap a napi, a heti, a havi ritmus, a művészeti, a zenei és kézműves képességek fejlesztése. Elsőtől nyolcadikig a közismereti tárgyakat az osztálytanító tanítja a főtanítás ideje alatt. Így a gyerekeknek ebben a fontos életszakaszban folyamatos kapcsolatuk van az általuk elismert és szeretett személlyel. A Waldorf iskolában nincsenek tankönyvek. Nagyalakú, sima lapú füzeteket használnak, a gyerekek az osztálytanító vezetésével maguk készítik el “könyveiket”. A szülők és az intézmény kapcsolatának elmélyítését közös ünnepek, nyílt napok is segítik.

A Rogers-módszerben a nevelő személyisége a legfontosabb. Szorongásmentes, bizalomteli és biztonságot nyújtó iskolai légkör kialakítása a cél, amelyben az ismeretszerzés és az együttlét nem kényszer, hanem örömforrás. A tanár ne merev maszkként hordozza tanárságát, amelynek felvételekor személyiségének egy részét otthon hagyja. “A tanárnak saját magának valódinak kell lennie!” – mondja Rogers. Nem a tanulásra-tanításra, hanem a tanulás serkentésére, ösztönzésére kell helyezni a hangsúlyt. Ez kizárólag hiteles tanárokkal lehetséges.