Felkészítés az iskolára

Mivel segíthetsz a gyermekednek otthon, hogy iskolaérett legyen?

Trenírozás, „fejlesztés” helyett járj elöl jó példával. Gyerekedet akkor fogja érdekelni az olvasás, ha azt látja, hogy ti otthon szerettek olvasni. Lehet a könyvekben valami varázslatosan jó dolog, ha apu és anyu olyan élvezettel olvassa őket, ha csak teheti.

Beszélgess vele annyit, amennyit csak tudsz! Mesélj neki a saját gyerekkorodról, vagy bármiről, ami veled történt és érdekes a számára! Bíztasd a nagyszülőket is arra, hogy meséljenek!

Olvass neki mesét ahelyett, hogy odaültetnéd a TV elé! Az óvodás gyerekek énközpontú, mesés világából átesni az iskola teljesítményelvű világába nagy megpróbáltatás. Az a gyerek tudja jól befogadni az újat, aki a mesevilágot már keresztül-kasul bejárta, alkotó fantáziájának lehetőségeit átélte, képzelőereje kibontakozott, szóbeli kifejezőkészsége megerősödött. A nagyi meséi – akár a saját gyerekkoráról –, a történetmondás, a beszélgetések értelmileg, érzelmileg és érzékszervileg is fontos alapköveket fektetnek le az iskolára – hiszen a gyerek megtanul figyelni a csak a hallásán keresztül érkező információkra is. Zajban élünk, legtöbbször képpel együtt érzékeljük a hangot, felgyorsult a beszédünk. (Ha valaki mindig láthatja is, amit hall (pl. ha nem szokta meg, hogy mesét hallgat, hanem a mese igényét is a TV tölti be), gondjai lehetnek a “csak” hallottak elképzelésével, megértésével. Ha pedig valakinek a beszédértéssel, a hallottak elképzelésével és belső “képi” elraktározásával csak egy pici problémája is van, az hatalmas hátrányba kerülhet az iskolában.

Vegyél neki különböző karakterű kesztyűs bábokat, és bíztasd, hogy tartson nektek bábelőadásokat! A spontán, improvizáló bábozás javítja gyermeked szóbeli önkifejezőkészségét, és egy báb „nevében” olyasmiket is ki tud mondani, amit a saját nevében nem. Ha nehezére esik a beszélgetés, beszélgess a bábbal gyermeked kezén!

Játsszatok sok társasjátékot, de most már ne legyél olyan elnéző, mint kisebb korában! Ne hagyd mindig nyerni, csak hogy élvezze a játékot! Most már az is fontos, hogy olyasmivel is tudjon foglalkozni, amit nem minden pillanatban élvez egyformán, és az is, hogy tanuljon meg saját céljaiért becsületesen küzdeni, győzelemre törekedni, és nemesen veszíten iis. Társasjáték közben is látszik, hogy egy gyerek mennyire türelmes, és mennyire képes a figyelmét összpontosítani, bírja-e, ha más lesz a győztes, vagy erre csak sértődéssel, a helyzetből kivonulással, vagy hisztivel tud reagálni.

Az iskolai tipusú feladatokhoz hozzászoktató, ún.”képességfejlesztő” feladatokat sok iskolaelőkészítő füzetben, óvodás magazinban találunk, amelyek megoldását sok gyerek élvezi. Ne segíts a megoldásban, legföljebb annak megértésében, hogy mi a feladat. Ne vedd túl komolyan: ne várd el, főleg ne kényszerítsd arra, hogy tökéletesen oldja meg. Ne feledd: a gyerek még óvodás, és a feladatmegoldás most még csak játék!

Ne erőltesd a betűk megtanítását, az iskola előtti olvasást! A gyereknek nem kell megtanulnia olvasni, írni, mire iskolába kerül! Ugyanakkor egy jó képességű, érdeklődő gyereket érdemes megtanítani olvasni (közös “játék” gyanánt), hadd nyíljon meg előtte az olvasáson keresztül hozzáférhető világ minél korábban!

Ha gyereked érdeklődik a betűk iránt, megpróbálja elolvasni az utcai feliratokat, kérdezget, hogy melyik milyen betű, örülj neki! Támogasd az érdeklődését, válaszolj kérdéseire, segíts neki, dícsérd meg, bíztasd, bátorítsd! De akkor se ijedj meg, ha a te gyerekedet nem érdeklik még a betűk! Amennyi tudásra a saját érdeklődése és az otthoni lehetőségnyújtás, bátorítás folytán szert tesz, annyi bőven elég lesz neki ahhoz, hogy ősszel nekivágjon az „igazi” tanulásnak.