6-12 hónapos: a dolgokra való hatni tudás öröme

Minden olyan játék örömet okoz a 6-12 hónapos babának, amivel képes valami látványos, vagy hallható hatást elérni. A „pusztítás” öröme több hónappal megelőzi az alkotásét.

Gyermekünk fejlődése szempontjából minden napnak, hétnek, és hónapnak óriási jelentősége van. Képzeljük csak el, mekkora változás az, hogy míg a féléves baba gyakorlatilag képtelen a helyváltoztatásra, addig az egyéves kisgyermek már lassan megteszi első önálló lépéseit. Olvasd tovább »

3-6 hónapos: Az együttjátszás biztonsága

A baba játékai háromtól hathónapos korig

„…a szülőkkel való gyöngéd együttjátszás nagy jelentőségű a

csecsemő szellemi fejlődése szempontjából…”

- Desmond Morris

A csecsemők már egyhónapos korukra képesek felemelni hatalmas fejüket a földtől, de tartósan megtartani és forgatni csak úgy a harmadik hónap tájékán tudják. Ekkor kezdődik meg a “manipuláció”, vagyis amikor a csecsemő már képes egyes tárgyakat a kezével megfogni és magához venni. Olvasd tovább »

0-3 hónapos: Az újszülöttkor játékai

A csecsemő kényelemérzete szempontjából az a fő, hogy sziklaszilárd alapokról,
derűsen nézzen körül a neki vadonatúj világban. Boldog gyerekből válik kíváncsi gyerek.

- Desmond Morris (Babafigyelőben, részlet)

A születés után a kisbaba támpontokat keresve indul el külvilág megismerésének útján. Az első életév legfeltűnőbb eseménye az a hatalmas képességbeli fejlődés, amely lehetővé teszi, hogy a kisbaba fokozatosan felderítse a környezetét a fülével, a szájával, a szemével, egész testével, majd a kezének egyre kifinomultabb irányításával.

A két-háromhetes újszülött már élénk érdeklődést mutat az emberi arc, sőt még az arcberendezésre emlékeztető képek iránt is. A babák szívesen nézegetnek emberi arcot ábrázoló rajzot, rendszerint rá is mosolyognak. “Játék” gyanánt érdemes a kisbaba látótávolságán belülre, azaz 20-30 centiméterre emberi arcot ábrázoló egyszerű képet elhelyezni. A pici hosszú percekig képes tanulmányozni azt. Sőt, a különböző arckifejezéseket buzgón utánozni is kezdi. Olvasd tovább »

Milyen játék való a gyereknek?

Mi a gyermek életkorának megfelelő játék? Mi a baba és a kisgyermek számára a legmegfelelőbb ajándék? Olvasd tovább »

Szülés után: érzelmi kiegyensúlyozatlanság, vagy depresszió?

Érzelmi zűrzavar

Bármennyire vágytunk is haza a kórházból, most, hogy itthon vagyunk, korántsem érezzük magunkat a
mennyországban.

Testünk még nem heverte ki a szülés fáradalmait, hormonjaink nagy változásban vannak, s ráadásul itt ez az új kisember, akit be kell vezetnünk a családunkba, az életünkbe.

Még ha minden simán ment is, és nem volt komplikáció a szülésnél, a gyerek is egészséges, akkor sem felhőtlen a boldogságunk, sőt. Időnként kifejezetten feszültek, idegesek, rosszkedvűek a szülés utáni időszakban az édesanyák. Olvasd tovább »

Féltékeny a gyerek!

Mivel előzhetjük meg azt, hogy gyerekünk féltékeny legyen azokra, akikkel osztoznia kell szeretetünkön:
a testvérére, vagy a párunkra?

Mit tegyünk, ha már felütötte a fejét a féltékenység, és gyerekünk fél, hogy az új jövevény miatt elveszített valamit a szeretetünkből? Bántja a testvérét, újra kisbabásan viselkedik, minden percben a
figyelmünket igényli, utálja az új párunkat, vagy nem akar bennünket kettesben hagyni? Olvasd tovább »

Nevelj magabiztos gyerekeket!

Hogyan erősítheted gyermeked önértékelését, önbizalmát? Mit tehetsz azért, hogy gyermeked jól érezze magát a bőrében, és képes legyen jól teljesíteni?

Ünnepeld páratlan mivoltát!

Ha szülő vagy, tükör vagy. Gyermeked olyannak látja magát, amilyennek te látod. Milyennek látod a gyermekedet? Ismered egyáltalán? Gyönyörködsz benne? Csalódott vagy egy picit? Lenyűgöz az egyénisége? Vagy mást vártál? Olvasd tovább »

Fegyelmezés: okos szeretet

Fegyelmezés alatt a jutalmazás és büntetés megerősítő-kioltó eszköztárát értjük, melyek segítségével arra készítjük fel gyermekünket, hogy képes legyen emberek között boldogan és sikeresen élni.

• SOHA, SOHA, de SOHA ne büntess indulatból!
• Ne szégyenítsd meg, ne égesd mások előtt (a saját testvérei előtt sem) a gyermekedet! A dicséret másokra is tartozik, a korrekció viszont magánügy.
• A szeretetmegvonás nem fegyelmező eszköz! A szereteted biztonságára minden pillanatban szüksége van a gyerekednek! Ne legyen oka azt hinni, hogy ha megszegte a szabályt és korrekcióra szorul, kevésbé szereted.

Olvasd tovább »

Hibáztál? Nagyszerű alkalom!

Hibáztál? “Hasra estél” a gyermeked előtt? Szégyenletesen viselkedtél? Igazságtalanul bántál vele? Nagyszerű alkalom! Megtaníthatod neki, hogy az emberi kapcsolatokban hogy működik a hétköznapi szeretet.

Az élet része, hogy azok sem makulátlanok, akiket szeretünk. Azért, mert anya, vagy apa vagy, nem kell tökéletesnek látszanod. Sokat veszítesz azzal, ha e látszat fenntartására törekszel. Serdülő korában emiatt a gyermeked tiszteletét és bizalmát is elveszítheted. Olvasd tovább »

Önbecsülésünk pillérei

Egyedülálló szülőként sok valódi, jogos, alapvető emberi szükséglet nincs betöltve az életünkben. Ilyen pl. a biztonságot adó tudat, hogy van, akihez tartozom; társam, aki olyannak ismer, szeret és fogad el, amilyen vagyok. Óriási űrt, bizonytalanságot jelent, (gyerekkel különösen), hogy már nem tartozom úgy valakihez, ahogy valaha igen. Ilyen annak a tudata is, hogy rendben vagyok (elég jó vagyok, méltó vagyok mások megbecsülésére). Ha az, akivel összekötöttük az életünket, aki a legjobban ismert, nem akar velünk élni, súlyos sérülést szenved az önértékelésünk. Hatalmas a kudarcélmény. Szükségünk van az önbizalomnak arra az érzésére is, hogy meg tudom csinálni azt, amibe belevágtam. Ez a reménységgel és bátorsággal eltöltő bizakodó hozzáállás szükséges ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg a feladatainkat, előre örüljünk a ránk váró lehetőségeknek. E lelkierő viszont a problémák megoldásában eddig tapasztalt sikerekből táplálkozik. Súlyos érvágás a bukás egy olyan fontos téren, mint pl. a párkapcsolat. Olvasd tovább »

Boldog életre való nevelés egyedülálló szülőként

Gyakori hiba, különösen azoknál a magukra maradt nőknél (de férfiak is vannak ilyenek szép számmal), akiknek egyetlen szeme fénye most már a gyerek, hogy szinte direkt tartják vissza gyerekeiket az önállósodástól.

Ha már képes arra, hogy megkösse egyedül a cipőfűzőjét, csak még lassan, ügyetlenül és nehezen megy: ne kösd meg neki! Ha fel tud öltözni, ne öltöztesd fel. Ha meg tudja mosni a haját, ne mosd meg neki! Ha tud egyedül közlekedni, ne te vidd mindenhova. Az egészséges kompetenciatudat kialakulásához szükség van arra, hogy a gyerek minden olyasmit saját maga tehessen meg az ellátásában, amit már meg tud tenni. Ne segíts neki folyton!

Hanem? Olvasd tovább »

Ne engedd, hogy a gyereked felhasználja ellened a bűntudatodat

Természetes, hogy gyerekeink a gyönge pontunkon tartanak erőpróbát. Tudniuk kell, megbírja-e őket a híd.

Ahhoz, hogy bármilyen körülmények között sikeres szülő legyél, szembe kell nézned jogos aggodalmaiddal. Igen, nem tudsz neki mindent megadni. Igen, valószínűleg másképp is csinálhattad volna; lehet, hogy a te hibád is, ha nehéz helyzetben vagytok.

Ha feldolgoztad, helyre tetted magadban, amit rosszul csináltál, akkor nem lehet téged ennél fogva manipulálni. Mivel feladatod van, nem engedhted meg magadnak azt a luxust, hogy korábbi hibás döntéseiden depressziózva tovább büntesd magad. Olvasd tovább »

Családi életre való felkészítés egyedülálló szülőként

Az egészséges érzelmi fejlődéshez, az emberi kapcsolatok tanulásásához két szülőre van szükség, akik különböznek egymástól, akiknek valóságos kapcsolata van tartalmakkal, szeretettel, gondokkal és megoldásokkal. A család az a hely, ahol meg lehet tanulni, mi a szeretet, az egymásra való odafigyelés, a konfliktuskezelés és a megbocsátás. A családban lehet tanulni a férfi - női szerepekről is.

Lépten-nyomon halljuk ezeket. Az egyszülős család előtt zárva ez a kapu? Hogy lesznek a gyerekeink alkalmasak a családi életre?

Ne add fel! Kompenzálj! Olvasd tovább »

A saját életére készítsd

Szúnyog mama, bögöly papa

Különösen szörnyű, amikor két különvált szülő egyszerre szívja a gyerek vérét. Két éhes és frusztrált vérszívó falatozik a kicsi gyereken, aki biztonságot és oltalmat vár tőlük, és akinek boldog gyerekkorra és nevelésre van szüksége. Szülői szeretet címén ne a gyerek vérét szívd! Olvasd tovább »

Újra lehet kezdeni

Életünk természetes velejárója, hogy nem mindig viselkedünk és cselekszünk elveinknek megfelelően. Elfáradunk, kimerülünk, rossz napunk van, valaki igazságtalanul bánik velünk… és kiábrándító dolgokat vagyunk képesek művelni.

Csúfosan elbuktál? Kudarcot vallottál? A gyerekeid szeme láttára, füle hallatára sárba tiportad legfőbb elveidet?

A legtöbb rosszban van valami jó. Ha már bekövetkezett, használd ki, fordítsd a javatokra. Ha a gyereked előtt estél hasra, gondoskodj róla, hogy előtte is kelj föl. Olvasd tovább »

MIKOR kezdjen idegen nyelvet tanulni a gyermek?

Minél korábban kezdődik el a nyelv játékos és intenzív tanulása, annál könnyebben és gyorsabban lehet eredményt elérni – mindenképpen legalább egy-két évvel az iskolaérettség előtt kellene megalapozni az idegen nyelvet. A megalapozás az akcentusmentes kiejtést és a nyelv sajátos logikai rendszerének elsajátítását jelenti, az életkornak megfelelő szinten. Olvasd tovább »

Hogyan NE tanuljon nyelvet a kisgyermek?

Ne fordítsunk! Ha magyarázatra volna szükség, akkor sem szabad a másik nyelvre való fordításhoz folyamodni! Kéttannyelvű iskolában láttam azt a gyakorlatot, hogy az első osztályban az új nyelven beszélő tanítónéni mellett-mögött ott áll a magyar tanítónéni, aki fordít a gyerekeknek. Szerintem súlyosan elhibázott ez a módszer, amely nem használja ki a gyerekek különleges fogékonyságát a nyelvelsajátítás iránt! Olvasd tovább »

HOGYAN tanuljon nyelveket a gyermekünk?

Intenzíven, de szelíden és természetesen, ahogy az anyanyelvünket sajátítjuk el. A nyelvet jtékosan tanulja, azaz nem is tanulja, inkább felszedi a gyerek. Ráragadnak a szavak és a kifejezések, amelyeket a szeretett személyektől hall.

Mit akar a gyerek? Meg akarja értetni magát a másik emberrel. Kíváncsi, mit mond neki az, akit szeret, és szüksége van arra, hogy őt is megértsék. Kommunikálni akar azzal, akihez kötődik, akivel játszani szeretne, akitől akar valamit, akivel együtt lenni öröm a számára. Az anyanyelvi stílusú nyelvtanulás (nyelvelsajátítás) motivációja: a kapcsolat! Olvasd tovább »

MIÉRT JÓ kisgyermekkorban második nyelvet tanulni?

A nyelvtanulási folyamat nemcsak egy idegen nyelvvel gazdagítja az embert, hanem fejleszti

1. a kommunikációs figyelmet (a másikra való odafigyelés, nem verbális jelekből értés képessége, empátiás készség),
2. a logikus gondolkodás, a rendszerben, sőt egymástól eltérő logikai rendszerekben való gondolkodás képességét,
3. a további nyelvek elsajátításának készségét, és
4. az anyanyelvi kifejezőképesség fejlődéséhez is hozzájárul.

Olvasd tovább »

Jó-e, ha nyelvet tanul a kisgyermek?

Szellemi és kulturális értékeink közvetítése múlhat azon, hogy jól beszélünk-, írunk-, olvasunk-e nyelveket. Országunk versenyképessége is.

Egyes szülők attól tartanak, hogy a korai nyelvtanulás megárthat a beszédfejlődésnek. Olvasd tovább »

Hagyományos, vagy alternativ iskola?

Magyarországon egyre több alternatív iskola van: hallunk Waldorf, Rogers, Zsolnay módszerű tehetségfejlesztő, személyiségközpontú iskoláról, nem beszélve a különböző két tannyelvű és idegen nyelvű, valamit az egyházi iskolákról. Olvasd tovább »

Milyen szempontok szerint válasszunk iskolát?

Az első osztályban szerzett tapasztalatok, a siker és a kudarc élménye az egész későbbi iskolai pályafutásra hatással lehet.

Magyarországon a szülőket megilleti a szabad iskolaválasztás joga.

Tudnod kell, hogy amíg a lakóhely szerint illetékes iskola nem határozhat meg felvételi követelményt, azaz, ha a körzetükben laktok, mindenképpen fel kell vennie iskolaérett gyermekedet, a “másik” iskolának már joga van a gyerekek megválogatásához a saját szempontjaik szerint. Azzal, hogy oda jelentkezel, megmérettetés elé is állítod gyermekedet, közvetve saját magadat is, Olvasd tovább »

Iskolaérettség: Mit vizsgál a nevelési tanácsadó?

A Nevelési Tanácsadóban a gyerekek teszteket oldanak meg, beszélgetnek a pszichológussal és játszanak, miközben a pszichológus felméri gyermeked iskolaérettségét.

A nevelési tanácsadóban történő, az általános érettségre vonatkozó felmérés nagyon hasznos lehet, mert megtudhatod, hogy jelen pillanatban gyermeked milyen téren mennyire fejlett, mit lehet elvárni tőle, és hogyan lehet segíteni (vagy egyszerűen csak kivárni) a még éretlenebb képességek fejlődését. Olvasd tovább »

Iskolakezdés - Ki segít? Ki szólhat bele?

Ki segíthet a döntésben, és ki szólhat bele abba, hogy gyermeked mikor kezdi az iskolát?

A döntés előtt véleményt mond az óvoda, és kikérheted a Nevelési Tanácsadó véleményét is arról, hogy iskolaérett-e a gyermeked. Ezek a szakemberek azonban csak javaslatot tehetnek, a döntés mindig a szülőt illeti. A legtöbb jogod tehát Neked van, így a felelősség is a Te válladon nyugszik. Olvasd tovább »

Felkészítés az iskolára

Mivel segíthetsz a gyermekednek otthon, hogy iskolaérett legyen?

Trenírozás, „fejlesztés” helyett járj elöl jó példával. Gyerekedet akkor fogja érdekelni az olvasás, ha azt látja, hogy ti otthon szerettek olvasni. Lehet a könyvekben valami varázslatosan jó dolog, ha apu és anyu olyan élvezettel olvassa őket, ha csak teheti. Olvasd tovább »

Iskolaérett?

Ha a gyereked akkor kerül iskolába, amikor már testileg is és lelkileg is érett rá, nem fog különösebb gondot jelenteni számára az ott tanított ismeretek elsajátítása. Melyek az iskolaérettség jelei?

Régebben azt a gyereket tartották iskolaérettnek, aki:

• Jobb kezével a feje fölött meg tudja fogni a bal fülét, és ugyanezt fordítva.
• Be tudja kötni a cipőfűzőjét, és miközben köti, még beszél is
• Kétkerekűn már biztonságosan biciklizik, tehát jó az egyensúlyérzéke

Íme néhány mai szempont az iskolaérettség megítéléséhez: Olvasd tovább »

Maradjon az oviban? Vagy menjen iskolába?

Már mehet iskolába, de az évhalasztásra is lehetőség van… Nem könnyű eldönteni, gyermekünk maradjon-e még egy évet az óvodában, vagy menjen iskolába, amint lehet.

Az iskolába lépéssel gyereked fő tevékenysége a tanulás lesz. Az iskola teljesítményt vár el tőle, és ezt a teljesítményt értékeli is. Ha a kisgyerek testileg, vagy lelkileg még nem érett meg az iskolai követelmények teljesítésére, kudarcok érhetik, ami miatt hosszú időre elmehet a kedve a tanulástól, és ez károsan befolyásolhatja pályaválasztását, későbbi életét. Olvasd tovább »

Ki a tanköteles?

Gyereked, ha, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget eléri, és a hatodik életévét az idén május 31-ig betölti, szeptembertől mehet iskolába.

A beiratkozás pontos dátumát az iskolákban illetve az óvodákban lehet megtudni –
általában április második felére esik a beíratás időpontja. A május 31. és augusztus 31. között született gyerekek is megkezdhetik tanulmányaikat, ha azt szakember is javasolja. A szeptember elseje után
születettek viszont csak a következő évben mehetnek iskolába. Olvasd tovább »

Nevelés egyedülálló szülőként - A boldogság hajkurászása helyett

A boldogság nem úticél, hanem utazóstílus.

Ugye nem gondolod, hogy véged van, és most már kutya kötelességed boldogtalan áldozatként elmorzsolnod hátralévő, felelősséggel terhelt, igazságtalanul kifosztott, szomorú életedet? Sebzett vagy, és sebezhetőbb vagy, mint amilyen lenni szoktál. Fel kell dolgoznod a múltat. Ez feladat, feltétel a továbbiakhoz. Olvasd tovább »

Szeretettel, következetesen

A továbbiakban abban szeretnék segíteni, hogy szeretetteljes és következetes apa, vagy anya lehess.

Ehhez szert kell tenned némi meggyőződésre, elszántságra és leleményességre a határozott, következetes fegyelmezés területén; ugyanakkor a lehető legsokoldalúbb módon meg kellene tanulnod kimutatni a szeretetedet – hogy azt ne csak te érezd, hanem el is jusson gyermekeid szívéhez, és így táplálni tudja a lelküket. Remélem, hogy az itt olvasottak hozzájárulnak majd ahhoz, hogy olyan szülő legyél, aki többet örül a gyerekeinek, mint amennyit bosszankodik miattuk, és aki napról napra, apró lépésenként, boldogságra képes gyerekeket nevel. Olvasd tovább »

Nevelés egyedülálló szülőként - Nyöszörgő púpok, hős amazonok

Ne támaszkodj a gyerekeidre!

A gyerekeiket egyedül nevelő apák és anyák közül sajnos túl sokan esnek abba a hibába, hogy elkezdenek a gyerekeiknek élni. Nekik ez jó, mert életüket nemes cél érdekében áldozzák fel, és ettől jobban érzik magukat. A gyerekek viszont mindig megsínylik ezt a szülői magatartást, ezért észre kell vennünk magunkban, és változtatnunk kell rajta. az ilyen szülő azt hiszi, hogy sokat ad, de valójában érzelmileg a gyerekére támaszkodik ahelyett, hogy felnőttként ő nyújtana neki szilárd, biztos alapot és vezetést. Súlyosan akadályozhatod gyerekeid fejlődését, mert odaadó “szereteteddel” megfojtod őket! Mielőtt beleveted magad a gyermekéért élő, neki egyszemélyben mindent megadó tökéletes szülő rémes szerepébe, gondolkozz kicsit józanul, és törekedj először arra, hogy megtaláld a saját lelki egyensúlyodat. A gyerekedet véletlenül sem használd kapaszkodóként, ezt azért hangsúlyozom, mert természetes dolog belecsusszanni ebbe a hibába, és ezzel ronthatod el a leginkább gyermeked életét. Olvasd tovább »

Nevelés egyedülálló szülőként - Alkalmas vagyok?

“A szenvedés: az a tied, amit nem akarsz,
vagy azt akarod, ami nem a tied.”
- Elisabeth Eliot

A jó nevelés szilárd alapokon az életre készíti fel a gyerekeket.

Lehetek-e egyáltalán alkalmas eszköz erre egyedül?

Egyedülálló szülők a legkülönbözőbb egyéni háttérrel lehetünk.

Van, akinek meghalt a szeretett társa. Vannak, akik elváltak. Nem sikerült a legfontosabb kapcsolatuk, és beárnyékolja lelküket a kudarc. Van, aki kapcsolatban él ugyan, de mégis egyedülálló szülő, mert rámarad a gyerekek nevelése. A meg nem szűnő gondok fájdalma is marad, halmozódik. Olvasd tovább »

Milyen a nevelési stílusod?

A szülők nevelési-fegyelmezési stílusát most négy kategóriára osztjuk aszerint, hogy mennyire gyakorolnak KONTROLLT a gyerekeik viselkedése fölött, és hogy mennyi SZERETETTELJES megerősítést adnak a gyerekeiknek. Olvasd tovább »

Mit gondolsz a fegyelmezésről?

Minden szülőnek megvan a maga tudatos, vagy öntudatlan filozófiája a nevelésről; a jutalmazásról és a büntetésről is, és eszerint cselekszik.

A legtöbb anya és apa vagy a saját szülei példáját követi, vagy – épp ellenkezőleg – legfőbb (sokszor
egyetlen) célja, hogy ne úgy bánjon a gyerekeivel, ahogy a szülei vele bántak. Ehhez hozzáadódik még az a körülmény, hogy a pár két különböző családban nevelkedett, így más-más gyerekkori élményekre reagálnak… kell még ennél nagyobb káosz? Olvasd tovább »

Ha felmegy a pumpa

Észrevetted, hogy egy csöndesebb hang mennyivel nagyobb odafigyelésre készteti az embereket? Főleg ott, ahol egymás túlkiabálása a megszokott.

Gyermeked értékelni fogja, ha megnyugtatóan, halkan beszélsz.

Az ordítozás egyébként is annak a jele, hogy nem vagy ura önmagadnak.

Gyermekeid szemében te vagy a biztonság letéteményese. Ha elveszíted az önuralmadat, megrémíted a gyerekeidet. Olvasd tovább »

Hallgasd meg a gyermekedet

Gyereked odajön hozzád, hogy mondjon valamit, amikor te épp mással foglalkozol.

Mit csinálsz ilyenkor?

A saját értékéről tanul akkor, amikor hagyod ugyan, hogy mondja a magáét, de közben máson jár az eszed… vagy inkább megállsz, ránézel, és meghallgatod. Olvasd tovább »