Ne hagyd, hogy szűk legyen a világod!

Isten embernek teremtett, és embereken keresztül is közel tud jönni hozzám. Érdekes, amit Pál a Korinthusiaknak írt: “Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak. Nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. Viszonzásul pedig, mint gyermekeimhez szólok: tárjátok ki ti is szíveteket.” (2 Korinthus 6:11-13)

Szűk volt a szívük, kicsi volt a világuk ezeknek az embereknek. Hiába kaptak önzetlen odaadást, szeretetet Páltól, nem tudták felfogni, nem jutott el hozzájuk. Nem fért bele a szűk világukba. Szomorúak, frusztráltak és elégedetlenek maradtak.

Vajon Pál is úgy érezte, hogy lyukas vödörbe mereget? Persze ő valószínűleg annyira önzetlen volt, és annyira Istennek való szolgálatból tudta őket szeretni, hogy ez nem igazán számíthatott neki. Nem tőlük várta a viszonzást, és nem a maga örömére szeretett volna eredményt látni a korinthusiak életében.

Az elégedetlenségem, a hiányérzetem igazából belülről táplálkozik. A körülményeimnek is van hozzá közük, de nem annyi, mint hinném. Ami belül van, az korlátozhatja, zsugoríthatja a világomat, ha hagyom. Az érzelmeim szempontjából sem mindegy, hogy mit hiszek, hogy mit tekintek valóságnak magammal, az életemmel kapcsolatban. Ha nem tanulok meg Isten szeretetéből meríteni, az emberekre vagyok utalva, és nekik sem tudom azt adni, amire szükségük van.

Amikor Pál nagy szeretettel írja nekik, hogy “tárjátok ki ti is szíveteket”, olyan, mintha azt mondaná, hogy ne hagyjátok, hogy a régi sebeitek okozta érzelmeitek kis helyen tartsanak titeket, és beszűküljön a világotok.