Nincs benne “építő kritika”

“Vidámíts meg újra szabadításoddal!” (51. Zsoltár, 14. vers)

Miután Jézust megfeszítették, a tanítványok szorongva kuksoltak a szobában. A veszteségükön búsongtak. Együtt depresszióztak. Csöndben voltak, kulturáltan viselkedtek. Egészen megbénította őket a félelem. Volt rá okuk. Veszélyben voltak, és hatalmas veszteség érte őket. Legalábbis ennyit fogtak fel abból, ami történt. Ez volt az ő kis szubjektív valóságuk. Nem hihetetlen? A megváltás véghezvitele idején! Amit Jézus még mondott nekik, az nem tűnt olyan lényegesnek, hogy emlékezzenek rá.

Jézus pedig ezalatt feltámadt. Őt nem korlátozta semmi. Amikor eljött a tanítványokhoz, nem is kopogott. Vidáman besétált hozzájuk a falon át: Itt vagyok! A tanítványok csak pislogtak döbbenten. Tamás még a saját szemének sem mert hinni. Szerintem a többiek is így voltak, csak Tamás tért magához először.

Jézus besétál a zárt szobába, ahol kuksolok. A lelkem mélyéhez a legjobb barátomnak sem adnék kulcsot, hogy csak úgy bármikor bekukkantson. Én akarom eldönteni, hova vezetem be. A ciki helyek elé függönyt akasztok, falat emelek. Ha betéved, zavarban vagyok. Együtt eszünk, de a WC-n egyedül vagyunk. Ez így szokás az emberekkel. Jézus azonban nem tiszteli ezeket a falakat. Betoppan. A legtitkosabb kamrácskámba is.

Jaj, ne! Ez piszkos! Nem takarítottam még ki! Nem szent!

A vendégeket a szép, tiszta nappaliban fogadom. De Jézus nem vendég. Itt lakik. Már rég beköltözött. Ő a maga részéről komolyan vette, hogy annak idején kinyitottam az ajtót, amikor kopogott. Én Benne lakom, és Ő otthon van nálam. Szabadon járkál ki-be, nem kér engedélyt. Nem kopog. Nem kérdezi, hogy szabad-e. Nincs tekintettel a zavaromra. Azért szégyellem magam, mert még nem ismerem Őt igazán. Nem merem elhinni, hogy vele nincs cikiség. Neki jó vagyok így. A legbecsesebb, legtisztább, legszentebb… elvállalja a takarítást.

Csak Ő tudja igazán megtisztítani, ami legbelül van. Másokat talán jobb is megkímélni. Erről megoszlanak a vélemények. De Ő bejön, vidáman, feltámadottan. Nem utálkozik, nem borzad el, nem fogja be az orrát, hanem megtisztít. Nincs benne “építő kritika”, miközben dolgozik. Nem neheztel, nem csóválja a fejét, mint egy új takarítónő. Értem van az, hogy megtisztít, nem azért, hogy neki ne kelljen a szennyemet elviselnie. Megvidámít a szabadításával. Csak Ő tudja ezt megcsinálni. Se én magammal, se más velem.

Jézus lebontja a falakat, kiszellőztet. Neki nem gond a vastag fal.