Magyar lelkiállapot 2008

A Semmelweis Egyetem által indított kutatás a Hungarostudy 2002-es országos felmérésen alapul, amelyet tizenkét és fél ezer nagykorú személy megkérdezésével vettek fel, majd 2006-ban négy és fél ezer fő újbóli kikérdezésével ismételtek meg.

Nem bízunk egymásban

A magyarok 69 százaléka ért egyet azzal az állítással, hogy “az emberek általában aljasak, önzőek és ki akarják használni a másikat”. Míg négy évvel korábban csupán minden második ember vallotta, hogy “legbiztosabb nem bízni senkiben”, 2006-ra 70 százalékra ugrott az arányuk.

A kutatás szerint a rivalizálás is egyre több emberre jellemző, 2006-ben már minden harmadikra. Sokan úgy vélik, hogy manapság csak szabálysértő eszközökkel lehet jó életkörülményeket elérni.

Zavaros jövőkép

Négy év alatt 52-ről 69 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint “az ember egyik napról a másikra él, nincs értelme előre terveket szőni”.

2002-ben az emberek 66 százaléka, 2006-ban viszont már 75 százaléka érezte úgy, hogy alig tud eligazodni az élet dolgaiban, és a négy év elteltével 72-ről 82 százalékra ugrott azok aránya, akik már nem tudják, miben higgyenek, mert szerintük olyan gyorsan változnak a dolgok.

Értékek és célok a magyar társadalomban

Az értékrendet vizsgáló felmérés szerint a magyarok számára az egészség és a fejlődéssel, kapcsolatokkal összefüggő célok a legfontosabbak. Minél hátrányosabb helyzetben van azonban valaki, annál jobban felértékelődnek számára az anyagi célok, a gazdagság. A gazdagságot legfontosabb értékként kezelők csoportjában nagyobb valószínűséggel jelentkeznek depressziós tünetek. A kutatás szerint a magyarokat leggyakrabban kínzó testi tünet a mozgásszervi panasz, a fáradtság és energiahiány, valamint a fejfájás.

A kutatásból az is kiderült, hogy a magyarok leginkább előreláthatóságra, állandóságra, biztonságra vágynak. A konfliktusokat megpróbálják elkerülni, nagy az igényük a konszenzusra.

A magyar kultúrára a rövid távú gondolkodás jellemző, az emberek a jelenre, legfeljebb a közeli jövőre koncentrálnak. Magyarországon még mindig az individualista értékrend az uralkodó a nyugati országokhoz hasonlóan, bár az utóbbi években érezhető volt egy enyhe elmozdulás a kollektív értékek felé.

“A magyar társadalom az értékek szintjén nagyon is egészséges, hiszen a társadalom 95 százaléka vallja azt, hogy nem lehet boldog az, akinek nincs gyereke - érvel Kopp Mária -, óriási viszont a feszültség az értékek és a mai magyar valóság között. Ez a stressz és a depresszió forrása.”

Kik érzik magukat boldogabbnak?

A kutatók arra is rákérdeztek egy 1-től 10-ig terjedő skálával, mennyire érzik magukat boldognak az emberek. Azt figyelték, ki ad 5-nél magasabb pontszámot erre a kérdésre. Összességében az emberek 72 százaléka esett ebbe a csoportba: a férfiak 75, a nők 69 százaléka. Az életkor jelentősen befolyásolja a nőket abban, boldogok-e. 40 alatt több nő vallja magát boldognak, mint férfi, viszont a 40. és a 69. év között a nők sokkal kevésbé boldogok.

“A boldogság legfontosabb meghatározója az élet értelmébe vetett hit, valamint az önhatékonyság, kompetenciérzés volt” - olvasható a kötetben.

A házas emberek boldogabbak az élettársi kapcsolatban élőknél, ami az egészségi állapotukra is kihat - bár a rossz házasságot egészségveszélyeztető tényezőként tartják számon. A családi problémák 6,81 százalékban, az alacsony házastársi támogatottság 5,45 százalékban felelős a 40-69 évesek idő előtti elhalálozásáért.

Az eredmények szerint a boldogság nagyban függ attól is, dolgozik-e a megkérdezett. A legboldogabbak a tanulók és a gyerekükkel otthon lévő kismamák voltak, a közalkalmazottak pedig jobban érzik magukat, mint a vállalkozók.

Befolyásolja a boldogságérzetet a vagyon, a társaság és a sportolás is, idős korban pedig nagy súlya van a saját ingatlantulajdonnak - egy kiskertnek, saját háznak.

Előbbre visznek a nem anyagias célok

Mint kiderül, az esélyteremtés szempontjából alapvető a tudatos célkitűzés, vagyis a tudatos döntés a külső és belső értékek között. A társadalom hátrányos helyzetű rétegei ugyanis előszeretettel választanak anyagias célokat, de a státusszimbólumok, márkák hajszolása csak még szegényebbé teszi őket. Akik belső célokat választanak, nemcsak kiegyensúlyozottabbak, de gazdagabbak is.

2002 óta nőtt, 2006-ban 32 százalék volt a maguk módján vallásosak aránya. A magasabb végzettségű fiatalok körében emelkedett a transzcendeciát elfogadók száma, de ennek a korosztálynak a halálfélelme sokkal erősebb, mint az idősebbeké.

A magyarok közel 80 százaléka nem hisz semmiben, háromnegyede úgy nyilatkozik, hogy nem tud eligazodni a világban. A svédek mindezzel fordítva vannak: 80 százalékuk hívő, 70 százalékuk tud tervezni, és döntő többségük jól eligazodik az életben. A bajok egyik oka talán az, hogy individualista népség vagyunk, majdnem annyira, mint az angolszászok - azzal a különbséggel, hogy ők szeretik a kihívásokat, mi pedig elkerüljük őket.

Bíztató jel: egymásra találunk

A kutatók szerint a barátoktól, rokonoktól, partnertől várható támogatás mértéke emelkedett, így kompenzálta a társadalom a kedvezőtlen folyamatokat. “Ez biztató jele a magyar társadalom életképességének” - állapítják meg a Magyar Lelkiállapot 2008 tanulmánykötet szerzői.

források:  Magyar lelkiállapot 2008, doki.net, origo.hu, hetivalasz.hu