Kisnövésű aranyhal

A kisnövésű aranyhal egyedül úszkál körbe-körbe. Meglátja magát az akváriumüvegben, és megállapítja: “Ez vagyok. Ez a kicsi vagyok én.” És tényleg olyan kicsi. Reálisan látja magát. Nem tudja, hogy csak egy ugrás, és elkezdhet növekedni.

Amit lát, bár a látható valóság tükörképe, mégis hamis. Az igazi természete most már nem ilyen kicsi. Szenved a kicsi edényben, nem az az ő helye.

Mint újjászületett ember, Isten szeretettje, Krisztusban élek. Krisztus a korlátom. Ő szabja meg a határaimat. Akkora edényben úszom, amekkora Ő. Az Ő mérete a lehetőségem, a horizontom, a világom.

Ez így nagyobb, mint egy akvárium, nagyobb, mint egy hatalmas tó, el sem tudom képzelni, mennyire szabad vagyok. Nem is tudok akkorát úszni! Krisztusban elfér az egész világegyetem. Ez az életterem. Meghaltam a kis edénynek.

Galata 2:20 “Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”

Kolossé 3:3 “Meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.”

Jeremiás 31:3 “A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.”

Ld. még: Róma 8:28-38, Efezus 3:14-20

Zsidók 12:1-3 “…tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel (ragasszuk a tekintetünket) Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok Rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.”

Ha a sebeimről Jézusra fordítom a tekintetemet, többé nem vagyok kis helyre zárva. Szabad vagyok. A kereszt elhozta számomra a szabadságot.