Kígyómarás

Nagyon fájhatott az a kígyómarás a zsidóknak (érckígyós történet: 4 Mózes 21). Nem tudtak róla egy percre sem megfeledkezni, annyira éghetett. Rosszul voltak tőle. Nem volt erejük járni sem. Ők is feküdtek a földön. Nem tudták magukat meggyógyítani. A vérükben ott keringett a méreg, teljesen átjárta őket. Ez volt az igazság. Az igazság egy része. Aki csak ezt látta, az bele is halt.

De volt valami, ami nagyobb és erősebb volt azoknak a szemében, akik végül is túlélték ezt a sebet.

A földön fekve, halálos kígyómarással az oldalamon az az egyetlen esélyem, ha felnézek Krisztusra. Ha le tudom venni a tekintetemet a sebemről, és távolabbra tudok nézni. A szabadító Krisztusra, az élő Istenre kell figyelnem a szememmel, az eszemmel, a szívemmel! Akkor megmenekülök, mint ahogy a kígyómarásban fetrengők közül is életben maradtak azok, akik a fájdalmaik és kétségeik között fel tudtak nézni az érckígyóra.