Ha szeretsz, sebezhető vagy

Állítólag, ha az aranyhalat kis edényben tartják, kicsi marad. Ha átteszik egy nagyobb akváriumba, valamivel nagyobbra nő. Ha nagyon nagy helyen tartják, akkorára is megnőhet, mint egy ponty.

Hihetetlen, hogy az érzelmeim időnként milyen kicsi edényben tudnak engem is tartani.

Évekig szűk és tompa életet éltem, mert sebeket kaptam azoktól, akik fontosak voltak nekem, akiket szerettem, akiknek a tükrébe néztem. Azt hittem, olyan vagyok, amilyennek az ő tükrükben látom magam. Akit boldognak szerettem volna látni, az nem örült nekem igazán. A tükre tehát azt mondta: nem vagyok elég, nem lehet nekem nagyon örülni, nem vagyok egy boldogító nagy ajándék. Akiknek engedtem, hogy megismerjenek, azok nagyon is jól megvannak nélkülem. A tükrük azt mondta: nem vagyok nélkülözhetetlen, nélkülem is élet az élet. Ezek a tükrök arról szóltak, hogy nem igazán vagyok értékes, megismételhetetlen és pótolhatatlan.

Pedig olyan akartam lenni. Azt akartam, hogy fontos legyek azoknak, akik fontosak voltak nekem. Nem tudtam ezeken az érzéseken túljutni, csak besöpörtem a szőnyeg alá az egészet úgy, ahogy van. Belül azonban ottmaradt a jól letakart fájdalom. Ez a tapasztalat korlátozta be a világomat. Elvonultam az ellenkező irányba. “Többet nem bízom meg az emberekben… sose leszek ugyanaz… már nincs vegyértékem új kapcsolatokra… “ - gondoltam. Elfogadtam az érzelmi problémáim által keletkezett korlátokat. Ott kuporogtam mögöttük. Tompán a szűk edényben.

C. S. Lewis, a nagy meseíró és gondolkodó írta:

“Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. …Csak egy helyen lehetsz teljesen biztonságban a szeretet veszélyeitől és izgalmaitól, ez pedig a pokol.”

Egyszer csak arra ébredtem, hogy elegem van a szűk edényből. Szeretni akarok; megéri, ha fáj is, mert olyan jó, olyan igazi! Aki nem szeret, annak nincs semmije, olyan élete biztosan nem, ami miatt érdemes reggel fölkelnie. Élni akarok, az élet közepén akarok lubickolni, és érezni szeretném az élet érzéseit, a fájdalmat is, mert hozzá tartozik, így igazi az élet. Nem akarok újra besétálni a régi csapdákba.