A zsákutca nem rossz hely

Az érckígyós történetet olvasom (4 Mózes 21:4-10).
“Útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt. Ezért mérgeskígyókat küldött az ÚR a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt. Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt. Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban.”

Aki a sebeivel, a kígyómarással foglalkozott, az bele is halt. Aki az érckígyóra ()Jézus keresztjének az előképére) nézett, az menekült meg. Hit által.

Ha eljutottam, ameddig tudtam, és fal van előttem, zsákutcában vagyok, nem vagyok feltétlenül rossz helyen. Innen már csak fölfelé van kiút. Isten az ilyen helyzetekkel segíti rá szeretettjeit arra, hogy ne a saját eszük szerint keresgéljenek utat, hanem kénytelenek legyenek megállni, és végre fölnézzenek Rá.